"Ennek a filmeposznak a története, a film-regény készítését is példázza: dokumentálódik az a folyamat, hogy kronologikusan távolodva, miként motiválódik, és telítődik az emlékezet újabb szegmentumokkal. Minekutána az egyes "szereplők" az eredeti élményeikről vallanak, saját környezetükben, - ez adja a szokatlan terjedelmet, melyben a kétnapi esemény olyan analitikusan tárulhat fel, ahogy erre nemigen vállalkoztak. A többszörösen ismert főszereplők mellett különböző korú kis és közemberek is meg lettek keresve Marosvásárhelyen, s a környező falvakban. Zömében magyarok, de románok is. Így e film-folyam nem didaktikusan bizonyítani fogja, hogy a történtek messze túlnőnek az ottani kisebbségi problematikán. Ezekben a befejező részekben a március 20.-án történetek kerülnek dokumentálásra, reflektált élményekkel, és a következmények felismerésével. Ugyanakkor, az elkészült, s a most forgatandó részeket is szeretnénk "szembesíteni" a szereplőkkel, hogy legyen módjuk kiegészíteni, kontrollálni egykori megnyilvánulásaikat, a többiekkel összevetve. Ezáltal tematizálódna egy olyan ott, és csakis akkor megszülető felismerés, mely az egész pogromot értelmezi - kinek kinek az egyéni habitusa, szocializációja, s egykori, talán fel sem ismert szerepe mentén. Korántsem egy és csakis egy olvasata lehetséges a vásárhelyi pogromnak, sőt vannak olyan hivatalos olvasatai is, melyek még csak nem is törekszenek a tárgyilagos megközelítésre. Nem véletlen, hogy semmiféle hivatalos nyomozás nem indult, nem volt vád és feljelentés, nem is születhetett semmiféle bírósági ítélet, és az anyaországi csaknem teljes hallgatás-halogatás mellett a külhoni, napnyugati demokráciák is csak a szenzáció mértékében törődtek a történtekkel. Holott messze többről van szó, s elhallgatásával, elsikkasztásával olyan feledékenységhez asszisztálnánk, mint akik hallgatásukkal válnak cinkossá." (Gulyás Gyula)