Színház

A gyáva

előadás, magyar, 2010.

Értékelés:

11 szavazatból
Szerinted?

Nehéz eset volt. Másképp gondolkodott, és másképp viselkedett, mint mi. Ezért aztán megneveltük, szocializáltuk. Kezelhetővé tettük és szelíddé. Gratuláltunk neki abból az alkalomból, hogy legyőzte önmagát. Ő maga is gratulálni kezdett önmagának. Nem vette észre, hogy mi győztük le őt...

Az előadás a kábítószer-függőség kialakulásának okait és a drogfogyasztás okozta pszichés és fizikai következményeket kívánja megvizsgálni egy sajátos, már-már dokumentarista hitelességű formai kísérletben. A produkció mely szándéka szerint, elsősorban iskolaszínházi kereteken belül szeretné felhívni a figyelmet erre a súlyos társadalmi jelenségre, nem csupán a diákközönség számára próbál elgondolkodtató kérdéseket felvetni. A családtagok, szülők, pedagógusok, vagy "csupán" a társadalmi problémákra érzékeny nézők is zavarbaejtően személyes színházi vallomást láthatnak.

Egy fiatal fiú mesél a gondolatairól, érzéseiről, a családjával lévő ellentmondásos kapcsolatáról, és arról, hogyan kezdett drogozni, s milyen kínlódások árán sikerült leszoknia. És egy apa, aki mindezt végignézi, hallgatja és éli. Párbeszédek és belső monológok, humoros és keserű helyzetek az élet rendhagyó sorsfordulatai közé ékelve. Hol csúszhatnak el a szándékok? Miért választjuk a "könnyebb" utat, ha úgy érezzük, az életünk zsákutcába ért?

A(z) Nézőművészeti Kft. előadása

Bemutató időpontja:

2010. december 8., Nézőművészeti Kft.

Stáblista:

Hozzászólások

9/10
ambrosius 2015 okt. 14. - 08:27:57 9/10
Kovács Krisztián nevét tavasszal jegyeztem meg a Centrálban, A kutya különös esete az éjszakában címû darabban. Az autista fiú megformálása és apjával (Scherer Péterrel) való érzékenyen bemutatott viszonya döbbenetes lélektani ábrázolás volt számomra.
Minap a Thália Arizona Stúdiójában kettõsük a heroinista fiú és az érte tehetetlenül küzdõ apa viszonyát ábrázolta. Kovács Krisztián monológjai a függõségrõl, annak stádiumairól, játéka, gesztusai és mimikája éltek, rohamai, elvonása és heroin éhsége a nézõtér zömében fiatal közönségére sokkolóan hatottak.
Szerencsésnek tartottam az elõadást követõ beszélgetést az improvizálva is alkotó színészekkel és addiktológus konzultáns munkatársukkal, Surányi Judittal. Jó volt hallani, hogy ez az elõadás 200 feletti számban szerepelt teenager iskolai közösségekben országszerte.
10/10
0313_babo 2012 júl. 26. - 20:32:03 10/10
a sulinkban az egyik szombati "tanítási" napon ilyen nyíltnapunk volt, és kb minden nagyobb teremben volt vmi elõadás vagy prezentáció stb... és valahogy bekeveredtem erre az elõadásra. hát meg kell mondjam egyszerûen zseniális, nagyon jól játszottak mind a ketten és maga a téma is érdekes volt a baj csak az volt vele h viszonylag hamar vége volt :) a végén pedig visszajöttek a színészek és a drogokról az elõadásról meg hasonló témákról beszélgettünk. kár lett volna lemaradni rõla, nagyon elgondolkodtató volt!
Frony 2012 júl. 23. - 16:09:13
Biztos hatalmas ez a produkció! De megnézném..... :( de sajnos vidéken ez lehetetlen!!
10/10
FElepHánt 2011 márc. 14. - 12:45:33 10/10
A GYÁVA Kovács Krisztián - Scherer Péter Nézõmûvészeti KFT
FeHér Elephánt Kulturális Ajánló Portál ------------------ www.toptipp.hu ------

Beoldalog: srácosan vékony, arcán sebhely, szinte motyog, elbizonytalanodóan rágódik mindenen. Szenvtelenül mondja el, hogyan fosztották ki a Klauzál-utca sarkán, belõtt állapotban, fényes nappal. Egy fiú a házból: furcsa kedvességével Kovács Krisztián azonnal kontaktust teremt a diáknézõkkel, egyikükkel el is pantomimezi bûntényt. Intelligens, soha nem volt szegény, elhisszük, hogy tulajdonképpen a Színmûvészeti felvételire készül...- ne, ha a súlyos függõség nem akadályozná meg ebben.
A mérnökember apa kétségbeesett tehetetlenséggel próbálkozik, bezárja, fenyegeti, könyörög és ígérget, se a szép szó, se a dühroham sem eredményes. Scherer Péter maximális intenzitással próbálja megállítani a biztos pusztulásba vezetõ úton, de nem tudja pótolni a gyermekkorban elvesztett érzelmi biztonságot. Az Anyag erõsebb: "leszoktam - visszaestem, tiszta lettem - újra kezdtem" jellemzi a fiú a végzet iszonyú mókuskerekét. Még elképzelni is szörnyû, mit tennénk, tehetnénk hasonló helyzetben? Ha gyermekünk, rokonunk, barátunk vergõdne hasonló szituációban?!? Másfél év Komlón, vagy a vallási fanatizmus segíthet? /Eddig egyetlen közeli ismerõsrõl tudunk, túróscsuszán kezdte /11 adag/,máktea, fû, kokain és hernyó után végül a gyorsítóknál kötött ki. Vakmerõen sárkányrepül, siklóernyõzik: negyvenéves már, kevesebbnek látszik...- szerencsés kivétel!/
Gyulay Eszter, Surányi Judit, Gáspár Anna alkotói közremûködésével a két színész drogosok naplóiból teremtette meg a félelmetes szövegkönyvet, amelyet felnõttnek gyereknek, bulifüvezõsnek, hétvégi önpusztítónak, partydroggernek egyaránt látni kell.
Kovács Krisztián minden kézenfekvõ sablont elkerülve, a veszélyes végletekig magára véve az egyáltalán nem képzeletbeli figura attitûdjét, lélekszorító erõvel jeleníti meg a rettenetes út stációit. Egy perce még pókfutás-párbajban mérkõzött egy nézõvel, örült az elnyert százasnak és máris a nehezen szerzett anyag belövését mondja el, mit mondja! -halálos kínban vonítja: hol a vénám, a véná..., a vénááá... a borzalom farkasüvöltése hasít elviselhetetlen percekig. Több, mint színészet, teljes azonosulás a testetlen szenvedés poklával, melynek dermesztõ szuggesztivitása életre szóló hatású.
Ezért kell minden iskolásnak látni, ezért kell kötelezõ színház-mánnyá tenni. Álszent "prevenció, inkvizíciós büntetgetés, gyáva mellébeszélés helyett legyen Tantermi Projekt ez a rendkívül értékes és még annál is fontosabb produkció!