Ehhez még valamit: ha valaki a tudásban, amit megszerez, a munkában, amit végez, a környezetében, akikkel él, az ingyen rendelkezésére álló dolgokban nem talál elég örömet, az lelkileg nem egészséges, egészséges lelket pedig nem lehet vásárolni.

idézet: "Tegyük fel,hogy gazdag vagy!
Na most erre büszke is lehetsz,mert nem mondják a hátad mögött,hogy nézd már ezt a csórót!
Tehát jól érzed magadat,nem nélkülözöl,és így boldogan éldegélhetsz!"

Válasz: azt írod, a gazdagság boldoggá tesz.
De szerintem a gazdagság gazdaggá tesz, a szegénység szegénnyé; az egészség egészségessé, a betegség beteggé; a szépség széppé, a csúfság csúffá; az értelem okossá, a butaság butává; a tehetség tehetségessé, az ügyesség ügyessé; a sport edzetté, a tunyulás tunyává; a tanulás mûveltté, a kényelem kényelmessé stb... és nem boldoggá vagy boldogtalanná.
Mert ha ezek boldoggá tennének, akkor úgy mûködnének, mint egy gyógyszer. Ha beteg vagyok és beszedem a gyógyszert, meggyógyulok. És utána már nem kell tovább szednem a gyógyszert, mégis egészséges maradok.
Tehát, ha a gazdagság boldoggá tenne, akkor ez azt jelentené, hogy ha már nem vagyok gazdag, akkor is boldog maradok, hiszen a gazdagság boldoggá tett. Ha nem maradok boldog, akkor gazdagon sem voltam boldog, csak gazdag, és legföljebb gondtalan.
A boldogság valami olyasmi, szerintem, hogy önmagamat teljesnek érzem. Ha gazdag vagyok, akkor gazdagnak érzem magam, ami nyilván hasonlít a teljesség élményre, de nem azonos vele, mert nem önmagamban találok rá, hanem önmagamon kívül.
Például, amikor háború van, valaki azt mondja: bárcsak végre béke lenne, ha semmim sem maradna, akkor is boldog lennék, hogy élek. Aztán kitör a béke, és az illetõ továbbra is csak panaszkodik és kesereg, semmi se jó, mindenféle problémája és konfliktusa akad. Tehát a béke mégse tette boldoggá.