1919. január végén a helyi román gárdisták teljesen átvették a hatalmat a térség központjában, Belényesben. Reményt hozott viszont az, hogy miután Szabó Sándor százados kétszáz emberrel február elején meglepetésszerűen bevonult, sikerült lefegyvereznie a románokat, és helyreállította a rendet. 1919 áprilisában Bihar megyét is elérték az Erdélybe betörő román királyi csapatok. A Székely Hadosztály számára a Nagyváradtól mintegy 70 kilométerre lévő bihari hegyvonulatok stratégiai fontossággal bírtak, ugyanakkor a túlerőben lévő támadók - kiegészülve a helybéli románokkal - fokozatos visszavonulásra kényszerítették a magyar katonákat. A majdnem színromán vidékeken zajló harcok egyik utolsó frontszakasza már Belényes, Köröstárkány és Kisnyégerfalva határában volt. Utóbbi kettőben minden képzeletet felülmúló véres mészárlást rendeztek a románok, miután a Székely Hadosztály egységei visszavonultak. Ennek előzménye, hogy a magyar vöröskatonák lényegében puskalövés nélkül feladták a csucsai szakaszt, emiatt csapdává vált volna a belényesi medence a magyaroknak. A román történetírás mindmáig elhallgatja vagy félremagyarázza a köröstárkányi és kisnyégerfalvi etnikai mészárlást. Constantin Kiritescu Istoria pentru Intregirea Rominiei 1918-1919 című könyvében az előzményekről viszont kiegyensúlyozott tájékoztatást ad.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Köröstárkányon kívül még nagyon sok pártiumi, erdélyi magyar településen történtek hasonló mészárlások. Hosszú évtizedeken át ezekrõl a szörnyûségekrõl még suttogva sem volt ajánlatos beszélni. A román kommunista hatalom valamennyi megemlékezési kísérletet keményen megtorolt. Az ún. rendszerváltást követõen is csak zárt ajtók mögött mertek néhányan beszélni a tragédiáról, a félelem hagyománnyá nõtte ki magát.
A román történészek - ha egyáltalán elismerik a történteket - jelentéktelen incidensnek nevezik, némelyik a polgári lakosság provokatív megnyilvánulására fogja az egészet. Annál nagyobb hévvel tartják viszont számon és ébren a magyarok által románok ellen elkövetett atrocitásokat, amelyekrõl nem feledkeznek meg megemlékezni.
Sajnos, az események sematikus, szinte bábszínházszerû "eljátszása" nagyban lerontotta a film színvonalát, dramaturgiailag semmit sem tett hozzá. A korabeli fényképek és a visszaemlékezések jól mûködtek, az ilyen meseszerû betétjelenetek, éppen stílusuknál fogva, elveszik az élét a tragédiának.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások