Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Igaz történet ide vagy oda, ez a film mintha egy amerikai gettóban játszódott volna. Unszimpatikus izomagy játssza az eszét – ami hozzáteszem nem sok van, inkább ösztönember az illető – törtet előre több kevesebb sikerrel. A szinkronja még ellenszenvesebbé teszi. A sok süket szöveg nem kevésbé. A kommunikáció kimerül a „vágod, vágod” ismételgetésével. Idegesítő. Ebben a filmben több a duma, mint a cselekmény. Minden elcsesződik körülötte, hullanak az emberek, de ő csak kokózik tovább, feltűnő autóval közlekedik, és úgy létezik, mintha minden rendben volna. Közben elveszti a családját is. És amit hiányoltam, hogyhogy nem szerzett valamilyen önvédelmi fegyvert? Én még fegyvertelen bűnözőt nem láttam… Aztán a sok hülyesége meghozta gyümölcsét. És egy érdekesség: ebben a városban mindenki tehet, amit akar, egy szál rendőrt nem lehet látni… Ők vajon mit csinálnak? A történettel nem volt bajom, inkább a megvalósítással. Nagyon közepes film, egyszer meg lehet nézni.
Bár az imdb rövid ismeretetője is ugyanaz, mint ami itt az adatlapon áll, míg a mondat első fele okés, a második fele úgy hülyeség, ahogy van. Szó nincs a filmben sem az insta-generációról, sem semmilyen elbűvölő társadalmi elitről.
A főhős, aki körül az egész sztori forog, és aki egyébként még az adatlapra sem fért fel (Pat Barbaro, kitűnően játssza Alexander Bertrand) egy igazi primitív vadbarom, ostoba és megjátszós, amúgy szénné gyúrt és tetovált agresszív ösztönember. A filmet indító börtönből szabadulása után gyakorlatilag egyetlen célja a városi alvilág fejének lenni, és ennek eléréséhez nemigen válogat az eszközökben. Amolyan színtisztán fejjel megy a falnak típusként mindenben ösztönből és olyan határozottsággal cselekszik, mint akinek az adott helyzetben nincs semmi vesztenivalója, és pont ez hozza a sikereit, viszont a bukását is. A céljaiért bármi lelkiismeretfurdalás nélkül kihasznál és eldob (vagy beköp) bárkit, ideértve a feleségét éppúgy, mint a barátainak tartott embereket, egyedül a két kisgyerekét szereti, kizárólag irántuk érez valamiféle kötődést... - szóval emberünk egy igazi, nagybetűs pszichopata.
Nem is tudjuk megkedvelni, hisz egyszerűen nincs miért, és ehhez bőven nem elegek sem az apai érzelmei, sem az önmagában amúgy imponáló határozottsága, ambíciózussága. Ha ehhez hozzávesszük, hogy tulajdonképpen az egész filmben nincs egyetlen igazán kedvelhető karakter sem (ehhez a feleség is túlságosan opportunista és befolyásolható), valamint hiányzik bármiféle drámai csúcspont, katarzis és feloldozás is, akkor nem csoda sem a film iránti csekély érdeklődés, sem a tetszési indexe. Mondjuk szó se róla, mindemellett eléggé tévéfilmes minőség, és szerintem egyedül az alakítások az igazán jók benne - azok viszont tényleg hiba nélküliek.
Ez a 2021-es film egyébként megtörtént eseményeket dolgoz fel, a sidney-i alvilági Pasquale "Pat" Barbaro pár évvel korábbi sztoriját.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások