Íme, annak a konspirációnak a története, amelyet Dan Brown hiányolt. Nagyobb mértékű, mint 'A Da Vinci-kód', mellőzték és rejtegették több mint kétezer éven át, és visszarepít egyenesen a kereszténység kezdetéig. Robert Beckford bemutatja Jézus emberi családjának igaz történetét, azt, hogy hogyan létezhetett legkevesebb 300 évig Jézus halála után, és hogyan játszott jelentős szerepet a kereszténység megalapításában. A film betetőzéseként, szaktudását és a világhírű Biblia-oktatók hagyatékát felhasználva Robert feltöri a Bibliában rejlő kódot, hogy kiderüljön, hogyan törölte ki az egyház Jézus családját a hivatalos történetírásból.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Hozzászólások
Shaba
2011 márc. 08. - 22:39:23
Obligát kérdés hangzott el: "Mi szükség vallásra? Régen még lehet okés volt, de mamár?"
Hm. Lehet ebben valami, a birkáktól tarkálló legelõben úgyszintén. Végtére is az emberiség szakadatlan fejlõdik, ez legfõbb sajátja. Elhagyott már nem egy sallangot e hosszú útja folyamán, elhagyhatná ezt is. Élt például hajdan a menedékhelyek szentsége, hol a betérõ oltalmat lelt. Ma már túlhaladott nézet ez, bárki bárhol levadászható. Így korrekt, így korszerû. Élt valaha az ún. lovagi becsületkódex. Hátulról soha, és a legyõzöttnek irgalom jár. Ezt a csökevényt is szerencsésen kikoptatta fajunkból az evolúció és a számos tévhittõl irreverzibilisen megváltó tudományos szemlélet. Mindent csak racionálisan, így helyes.
Voltak álszent, prûd korok, mikor a romantika mindenek felett tiszta voltában nemzedékek hittek és nõttek fel –ma már tudjuk: gyökerükig megtévedve –, és mikor az érzékek varázsának hódolás meglehetõsen kötött formában és szinte titokban volt csak tetten érhetõ. Hál' Isten mára ezt is túlhaladtuk, ki-ki ott és akkor közösül, párban vagy gruppenben, ahol és akivel azt jónak látja. Hiszen ebben is a lényeget, a nyers, hamis cifrázatoktól és finomkodásoktól megtisztított valóságot ragadjuk mi meg, s így aztán újabb lépéssel kerültünk közelebb a homo sapiens piedestalis régtõl fogva áhított önképéhez, kihozva korunkból és fajtánkból a maximumot. Hajrá. A fejlõdést nem lehet eléggé felgyorsítani.
Szóval amondó volnék, csatlakozva számos hozzászóló e fórumon kifejtett nézetéhez, a vallásnak is már régen el kellett volna sikkadnia a temérdek tudományos ismerettõl vértezett és a lerázott nyûgök, kötelmek révén egyre szabadabbá váló, egekig szárnyaló emberiség körében, hiszen mostanra jócskán meghaladott nézetként volna csak számba vehetõ, semmi értelme. Persze nyomokban itt-ott felbukkan még és lobog csendesen, mint imbolygó lidércfény a lápvilág rejtekén. Nehéz tõle szabadulni. Olykor még a leginkább felvilágosultnak tartott embereket is megfertõzi alattomban. Például az a félnótás Einstein is egy maradi pillanatában belevonta ezt a szánalmasan anakronisztikus tényezõt egyik szállóigévé lett kiszólásába. Gyötrelem, na, egyszerûen megengedhetetlen. Le kell ezzel a nézettel, a pusztán korcs retardáltakban honoló agyi elborulással számolni egyszer s mindenkorra, méghozzá a felvilágosodás, az emberi elme és lélek szabadságának megalkuvást nem ismerõ, nem tûrõ kiteljesedése nevében. Alig várom már ezt a boldog pillanatot. Akkor, abban az univerzálissá formálódó minutumban leszünk majd – ez nem is kétséges – valahányan igazán emberré. Addig meg csak vergõdünk itt.
Szerintem meg teljesen mindegy, hogy az isteni, vagy az emberi természetét szemléljük, vagy állítjuk magunk elé példának, mert mindkettõ olyan szinten fölötte áll az általunk elfogadott, és eltûrt emberi normáknak, hogy mást nem tehetünk, csak meghajolhatunk elõtte.
nem értelek titeket... :) szerintem elég nyilvánvaló, hogy a bibliát nem szabad szó szerint érteni. aki megpróbálja az zsidó. bocsánat, megmagyarázom. õk azok akik minden apró elõírást betartanak és a kalapjukba varrják a tóra egy részét, mert az van a ószövetségben hogy isten szavát mindig tartsák szem elõtt. ennyi.
nem vagyok teológus, fogalmam sincs mit jelképez a fügefa. szerintem csak annyit, hogy mivel zöld volt, teremnie kellett. de nem volt rajta gyümölcs és mint nem termõ növényt "meg kell semmisíteni". hasonlókat mond szõlõrõl is, a száraz ágakat tûzre kell vetni, stb.
úgy gondolom hogy elég nagy kegyelem és ajándék, ha valaki pontosan érti a biblia minden egyes szavát, akinek nem adatik ez meg, annak marad a hit. erre épül az egész. de egy nem hívõnek ezt nehéz elmagyarázni.
még a fórum elején felmerültek a testvérek. errõl meg csak annyit, hogy abban a kultúrkörben az unokatestvéreket is így hívták.
és egy jótanács a végére: aki épp a helyes vallást próbálja megtalálni, az inkább próbáljon meg elcsendesedni, és templomba járni, ne ilyen témájú "alkotásokat" nézzen, olvasson, mert ezeknek nem az igazság felfedése a célja hanem pont az ellenkezõje.
A fügefához kapcsolódva csak annyit, hogy ez is egy jelképes cselekedet Jézus részérõl. A fügefa jelképezi a népet amely nem ismeri fel Ura érkezését és terméketlenül fogadja. Sorsa végzetes. Bonyolultabb megérteni a kiszáradás bekövetkezte és a hit eredményessége közötti kapcsolatot annak az embernek, aki sírva fakad egy fa elszáradása láttán. A világ teremtõje elég bonyolult ahhoz, hogy megférjen benne a ridegen szemléltetõ ésszerûség és a könnyezõ empátia a szenvedés láttán (pl. Lázár halála). Az emberi és Isteni természet egyidejûleg van jelen Jézusban és ez nem mindig követhetõ az emberi logika által.
Ezen történet értelmére épp most jöttem rá:
Minden, ami nekünk dologi természetû, az a Bibliában mélyen személyes. Még egy fügefa is olyan élõlénynek van tekintve, ami önálló akarattal rendelkezve nem hozott gyümölcsöt...és ez valóban különös. Jézus fügefa iránti haragja a paradicsomkerti történet miatti "megtorlás" volt: hiszen Ádáméknak a fügefa leveleire volt szükségük, azt szakítottak róla, ezzel önmagukat, saját lényüket, életüket téve szellemileg kiszáradttá. Jézus a bûnbeesés történetének ezen mozzanatára reagált, bepótolva a fügefa paradicsomi megbüntetését. (to my mind, lehet, hogy hótt ostobaság, egyébiránt :))
-Olvastam valamit, valahol, valakitõl!!
-Nagyon szimpi volt az, ahogy a leírta, mit gondol a zsidó származásáról(Õ fogalmazott így!!:DD), és azt gondoltam, nagyon igaza van!
-És bár a celebet még most sem tartom többre mint a Bibliát, viszont nem biztos, hogy a válaszom egy, a "származásomra" vonatkozó kérdésre nem ugyanez lenne, mint a szóban forgó személyé!!!
A ’szent’ szó azt jelenti: ’elkülönített’. Ha pedig el van különítve, akkor nyilvánvaló, hogy el van zárva. A Biblia nagyon rafináltan és erõsen le van kódolva: olvasod, és azt hiszed, érted, de mégse. A zárat Isten képes megnyitni. Õ tud adni megértést. És sokszor még a keresztényeknek sincs hozzá kellõ megértésük: Péter apostol például azt írta, hogy Pál leveleiben vannak nehezen érthetõ részek, amelyet a tudatlanok elcsûrnek-csavarnak. Még Péter számára is volt olyasmi, amit nehezen értett meg.
Igaz, hogy a kereszténység nem olyan, mint a szabadkõmûvesség, a gnosztikusok vagy egyéb, beavatáson alapuló szellemi irányzat: de valamilyen szinten mégis. Azért Isten nem hülye, bocsáss meg. Fejtsd meg Õnélküle a szövegét, ha bírod. Nem fog menni. Azt mondta: „Mert a mint magasabbak az egek a földnél, akképen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!” (Ézsaiás 55:9)
Ahha. Szóval nem a buddhizmust találtad, mint jobbat. Akkor mit, ha nem vagyok indiszkrét?
Buddhizmus? Ja, jó könyv az is..:P A Biblia szentségének legjobb józan paraszti eszû kritikája az, ha valóban szent lenne, akkor nem lenne szükség más könyvre. Ha minden benne van, akkor mit magyarázunk rajta/miatta még mindig?? Szvsz, vannak benne megszívlelendõ gondolatok, okos kérdésfelvetések, de válaszok nincsenek. Okos gondolatok és kérdésfelvetések viszont vannak dögivel máshol is. Értelmes és mûvelt ember ismeri, ott van a polcán, sõt elõ is veszi, ha muszáj, de nem verekszik vele... :)
1. Érdekel.
2. Szerintem is felelõs.
3. Pár havonta mérhetetlenül kiakadok a Biblián. Már írtam: ennél sokkal több fura dolog van benne. Pl. a nõkrõl, pl. az eleve elrendelésrõl, pl. a népirtásokról, pl. a házasságról, pl. a sátánról és a démonokról; és hát igen: pl. az ítéletrõl, pokolról stb. Némelyik kiakadásom már elmúlt, mivel sikerült megértenem a dolgot - némiképp "eretnek" módon, amikkel sokkolni szoktam más jóravaló, a "másfél kiló zsíros masszát" nem használó testvéreket. És van egy csomó olyan hajmeresztõ kijelentés, amivel nem jutottam dûlõre. De ettõl még nem dobhatom ki az egészet; hogy egy csúf közhellyel éljek: a fürdõvízzel együtt nem önthetem ki a gyereket is.
Egyébként: én még mindenkiben csalódtam, akit csak ismerek. Miért pont az Isten legyen kivétel? Benne is csalódtam már, de hát éppen ez mutatja, hogy nem mi találtuk ki; mert az ember nyilván nem olyan Istent szeretne, akiben folyton megbotlik és megbotránkozik.
Jézus egyébként magáról mondja: Õ a botránkozás sziklája. Pál pedig a keresztrõl beszél, mint botrányról. Botrányos a Biblia, ez biztos. Viharos, dühödt, agresszív, izgalmas, bonyolult és kiborító. Egészen más, mint amikor egy szakállas pópa hirdeti az í-g-é-t.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások