Az emlék olyan, mint egy rossz tükör: néha torzít, néha nagyít, de mindig mást mutat. Néha a félelem párásítja, néha a bánat árnyékolja. Ez a tükör olyan hatalmas, hogy még azt is visszatükrözi, ami meg sem történt.
Milos Jovanovic első rendezésében ezt a különleges tükröt tartja a történelem elé, hogy benne a szubjektív, erősen stilizált emlékezés szűrőjén megtört múlt feltárulhasson. A tükör, mely az 1940-es évektől napjainkig mutatja képét, a befogadóra is reflektál. Gyakran torz látványa nem a tükör, hanem a történelem, vagyis az emberiség hibája.