A ferences rend legszigorúbb rendjéhez, a kapucinusokhoz tartozott a XX. század második olasz szentje, akinek lelkipásztori tevékenységéhez sok megértés, csodás gyógyulás és a sokat vitatott stigmatizáció tartozik. Nagy vihart kavart, hogy testén kiújultak a keresztre feszített Krisztus sebei. A már boldoggá avatott Pió atyát százezrek részvételével avatták szentté.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Hívő emberek számára vszínűleg sokat ad az alábbi videó: 08:45 -től Pio atyát hallhatjuk, ahogyan társaival a Rózsafüzért imádkozza https://www.youtube.com/watch?v=kUv0dDeVuBY
Igen, jól emlékeztem, 2 részes a játékfilm. A YT-on megnézhetõ online, "Pio atya" címmel. Érdemes megnézni, jó szívvel ajánlom! Azt hiszem én is megnézem rövidesen újra.
Most találtam rá erre az oldalra - szinte véletlenül - már ha vannak véletlenek...
Pio atya kedvenc szentem, sokat olvastam én is róla, könyveim is vannak és a dokumentum-, meg a játékfilmet is láttam persze az életérõl.
Köszönöm ezt a neki szentelt oldalt!
S épp ma keveredtem ide, amikor a születésnapja van, erre nem is emlékeztem...
Szeptember 23-án szoktam megemlékezni róla. De ezentúl a születésnapján is emlékezem rá.
Elolvasom Galgóczi Erzsébetrõl is, amit találok.
Köszi még egyszer! :-)
Galgóczy Erzsébet természetesen nem azonos az ismert íróval.
Sajnos, a neten elenyészõ információ található errõl a különleges teremtményrõl.
A média szégyenteljesen elhallgatja létezését,
és a katolikus egyház sem igyekszik reklámozni.
Sehol egy életét bemutató videó, fénykép alig,
csupán egy blog
–itt található a jelenleg fellelhetõ legösszeszedettebb információcsokor
De még ettõl is szorosabb spirituális kapocs fûzte a magyar néphez.
Az egyetlen ismert magyar stigmatizált, a szolnoki
Galgóczy Erzsébet (1905-62)
akit csodatévõ ereje messze földön ismertté tett,
maga Pio atya például így szólt a hozzá érkezõ magyar zarándokokhoz:
"Minek jönnek ide Magyarországról?
Van maguknak is stigmatizáltjuk:
Galgóczy Erzsébet."
Engesztelõ áldozat volt a magyar nemzet bûneiért,
Isten haragjának csillapítója.
Több mint 32 esztendeig ágyhoz kötötten viselte Urunk szent sebeit.
Padre Pio példaadó módon vállalta a szenvedést
- még idõs korában is éjszakákon át gyóntatta a lelkeket,
pedig egészségi állapota egyre romlott,
hogy végül már csak tolószékben tudott közlekedni.
1968. szeptember 20-án csendesen megünnepelte sebei megjelenésének 50. évfordulóját,
másnap asztmarohamot kapott és szeptember 22-én a hajnali órákban
örökre lehunyta szemeit.
Örökségül azonban ránk hagyta imacsoportjait,
melyek hosszú idõ óta terjednek világszerte,
s Földünket behálózva töretlenül hirdetik a szeretetet.
Pio Atya ünnepe minden év szeptember 23.-án van.
Szenteljük meg ezt a napot böjttel és imádsággal Pio Atya tiszteletére.
Pio atya elõtt az emberi lelkek egy pillanat alatt leleplezõdtek.
Megkülönböztetõ-képessége, páratlanul finom intuíciója,
érzékenysége, felelõsségérzete,
valamint a szent gyengédségnek egy-egy cseppje
szinte minden szavában, írott soraiban elõbukkant.
Olyan tulajdonságok ezek, amelyek Padre Piónak a lelkek fölötti rendkívüli hatalmát jelzik.
A nála gyónókat minden egyes alkalommal Krisztus vérébe merítette,
melytõl az illetõk egészen átalakulva, mintegy újjászületve éledtek fel
-arcukon meglepõ béke, s olykor nem titkolható öröm sugárzott.
Az atya szerint a testvéri szeretet legnagyobb jótette a bûntõl való megszabadítás.
Ennek jegyében minden gyónása a megváltás véres misztériumaként áll elõttünk,
amibe belevetette szívének és ereinek minden csepp vérét.
A bélyegek azonban csak külsõ jelei annak a belsõ engesztelõ áldozatnak, amely õt teljes egészében az emberi lelkek szolgálatába szentelte.
A misék Pio atya számára külön meditációk voltak.
Mozdulatai egyszerûek, hangja tisztán csengõ;
alig ért az oltár lábához, arca máris átszellemült.
Nem kellett hozzá nagy hittudomány, hogy aki látta õt, rájöjjön:
olyan világban mozog, amely számunkra áthatolhatatlan.
Kezein, lábain és jobb oldalán a stigmák erõsen véreztek,
de a vér sosem alvadt meg, s ugyanakkor kellemes jázminillatot árasztott.
Maga Pio atya így nyilatkozott a sebeirõl:
"Nagy szerencsétlenség a számomra, hogy nem tudom kifejezni annak az állandóan mûködõ,
égetõ vulkánnak a tüzét, amelyet Krisztus helyezett a bennem dobogó kicsi szívbe.
Elemészt a felebaráti és az Istenszeretet
-Isten jelenléte szilárd a lelkemben, szívemben pecsétként hordozom Õt!"
Fél évvel behívása után megbetegedett, ezért katonai engedéllyel elbocsátották.
1918. szeptember 20-án feltûntek rajta Krisztus sebei, stigmái.
"Keresztre feszítése" azonban már augusztus 5-én megkezdõdött,
amikor is kezein egyre csak növekvõ szúró, égetõ fájdalom jelentkezett.
Egyik gyóntatása alkalmával látomása támadt:
egy mennyei személyiség jelent meg elõtte, aki kezében egy hegyes szerszámot tartott,
s ezzel pillanatok alatt behatolt Pio atya szívébe.
Úgy érezte, rögtön kettéhasad a szíve!
Ez a kínzó állapot egészen augusztus 7-e reggeléig tartott;
Pio atya a gyötrelmes napokra késõbb így emlékezett vissza:
"El sem tudom mondani, milyen gyászosan szenvedtem!
Azt gondoltam, egész belsõm kiszakad, és szétzúzódik mindenem.
A testem égett, minden porcikám sajgott.
Attól a naptól fogva lettem halálra sebzett.
Lelkem mélyén azóta is állandóan nyílt sebet érzek,
amely folytonosan gyötör."
Pio atya azonban nem sokáig élvezhette szerzetesi szolgálatait
-a háború kitörésekor, hadköteles lévén, kénytelen volt bevonulni a seregbe.
Felettesei, látván rátermettségének és gyakorlatlanságának hiányát,
a legkevésbé kívánatos munkára osztották be õt
-így lett belõle küldönc és laktanya-takarító.
Ekkor volt alkalma elõször megismerkedni a bûnnel;
itt tanulta meg, hogyan szeresse a bûnösöket.
Késõbbi tanításaiban minderrõl a következõket vallotta:
"A bûnt el kell választani a bûnöstõl.
A bûnt lehet gyûlölni, de a bûnöst szeretni kell!"
Szülei hamar felismerték fiukban ezt az isteni csírát,
ezért 1902-ben - egy szép októberi napon - a fiatal Francesco egész egyszerûen elindult az apjával Morconéba,
ahol felvételt kért az ottani kapucinus kolostorba.
Az ifjú kapucinus 23 éves volt, amikor pappá szentelték,
és megkapta a Padre Pio nevet.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások