Pólus Center. Egy bevásárlóközpont Budapest külvárosában. Vadnyugati stílusú városka a panelrengetegben. Virtuális, színes világ a realitás szürkesége ellen. Hétvégenként százezrek töltik a szabadidejüket a pálmafák övezte jégpálya körüli vendéglőkben, a mesterséges fénnyel megvilágított "égbolt" alatt. Mindenütt játékgépek, különböző hangforrásból jövő "zenék" zaja, mégis sokan otthonosabban, meghittebben érzik magukat itt, mint odahaza.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Tetszik amit írtál, valóban szomorú az egész jelenség. De! Az emberiség mindig is és a jövõben is széttagolódott ezernyi rétegre. Van pl. aki olvas vagy alkot valamit szabadidejében és van, aki a pláza játéktermében lövi a felvillanó fényeket egy lövedék nélküli pisztollyal, vagy aki azért megy plázába, hogy lássa a legújabb divatot. Ezek az emberek nem fognak átmenni egymás mezsgyéjén. Ha van pláza, ha nincs. Innentõl kezdve a pláza gyakorlatilag egy terrárium, amibe önként megy be jól érezni magát az, akinek nem adatott meg az a szerencsésebb (vagy ma szerencsétlenebb) sors, hogy felvilágosult környezetben nõjön föl. Egyébként én is szoktam menni plázába vásárolni. Ilyenkor mindig úgy érzem magam, mint aki nem idevalósi. A pláza – mint korunk lakmuszpapírja – mutatja, hogy a fogyasztó – ha füvet fogyaszt, ha valóvilágot, ha akármi mást – akkor is függõ és fogyasztó.
A "modern ember" érdekes "betegségét" mutatja be a film. Ahelyett, hogy aki csak tehetné, kimenne a zöldbe, a családjával lenne meghitt környezetben, esetleg összeülne a baráti körrel egy sörre, sokan betódulnak egy óriási hodályba, mint a birkák (naná, hogy a vásárlás/nézelõdés lehetõsége sem megvetendõ szempont, a modern ember egyik ismérve az, hogy "fogyasztó" típus, és még a marhaságokat is képes megvenni magának), és az egyik mesterséges világból (iskola, munkahely - hiszen gondoljunk bele, itt is rengeteg mesterséges dolog vesz körbe bennünket: számítógép, lámpából jövõ fény, zajok stb.) a másikba mennek, ott remélve megnyugvást és kikapcsolódást. Olyan, mintha a mai emberek többsége azért választaná a zajokat, mert fél csendben maradni, embertársaira és önmagára figyelni, szembenézni a problémáival, az érzelmeivel, és inkább választja az állandó hangzavart, mint a csendet. Mindegy, hogy mi szól "háttérzajként", a lényeg az, hogy szóljon valami, és elterelje a figyelmet arról, ami a legfontosabb lenne. A bevásárlóközpontoknak több ok miatt is sikerük van: 1. a vásárlási szenvedély kiélése (többek között a tudatosan ösztönzött "vásárolj minél többet" elv hatására), 2. a természettõl és a társaitól (sõt önmagától) elidegenedett ember itt valamilyen formában mégiscsak egyfajta közösségben érezheti magát, elmenekül egy hazug világba, ahol látszólag visszatér a lételemét jelentõ társas életmódba. Az a legnagyobb baj, hogy az ilyen álmegoldások mellett az emberek képtelenek észrevenni a problémák valódi okait, és a fogyasztói társadalom sem kínál nekik normális alternatívákat. Ideje lenne, hogy felébredjünk ebbõl az álomból, és nemet mondjuk az efféle hazugságokra, mint a "fogyassz minél többet". Persze ez a nehezebb út, a csábítás sokszor erõsebb.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások