Az aktuális rész ismertetője: 1877 nyarán egy fehér hajú és ősz szakállú öreg úr sétálgatott a Margit-sziget tölgyfái alatt. Hatvan éves volt, de aggastyánnak látszott. S ahogy egy árnyas padon üldögélve elmélázott, mégis boldognak érezte magát. Mert Arany János, a mindenkori magyar költészet koronázatlan királya, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára végre letehette terhes hivatalát, és újra írni kezdett. A verseket, keletkezésük pontos dátumával bele tisztázta abba a kulcsra járó kapcsos kézikönyvbe, amelyet több mint húsz évvel ezelőtt Gyulai Páltól kapott.