Perlrott Csaba Vilmos

Festőművész. Perlrott Csaba Vilmos a 20. századi magyar festészeti formanyelv egyik megújítója. Élete egy részét az elmúlt század művészetének fejlődése szempontjából legizgalmasabb első évtizedeket Európa jelentős művészeti központjaiban töltötte. Egyszerre szemtanúja, felvevője és átadója a kortárs francia és német művészetnek. Európai tanultságú festő, aki igen sokat utazott s állított ki. Nagybányáról 1905-ben Párizsba utazik, s ez döntően hat fejlődésére. A frissen szerveződő Matisse-iskola egyik alapítója. A francia fővárosból Magyarországra visszatérő úgynevezett neósokat a nagybányai művésztelepen ellenséges hangulat fogadja. Perlrott mozgalmas életének minden állomásáról mégis ide tér viszsza, ami egyben jelzi is e légkör és a környező táj meghatározó élményét. Az 1910-es években a kecskeméti művésztelep alapítójaként is működik. Az 1920-as évek elején a Felvidéken, majd Németországban jár feleségével, Gráber Margit festőművésszel és kapcsolatba kerül az expresszionizmussal. Az évtized derekától majdnem a 2. Világháború kitöréséig nyáron Nagybányán, télen Párizsban dolgozik. Ekkortól kezdve izgatja nagy motívuma, a Notre Dame, melyet igen sok festményén megörökített. Az 1930-as évek táján ismét erősebben közeledik a természetelvűség felé. Ettől az időtől kezdve rendszeresen eljár Szentendrére. Képeit a természet uralja, a fák nyugtalan lombozata között pásztáz a kis szentendrei utcákon. Az évtizedekben mérhető szentendrei alkotói periódus művészetének látványfestő korszaka, amely haláláig tart.