Szilágyi Ákos fordítása alapján írta: Fehér Balázs Benő.
„Államukban virult az élet,
naggyá tette a bűn s a vétek!
És az erény, mely a csalást jól
elleste a politikától,
általa megbarátkozott
a bűnnel, és ez hozta, hogy
a legrosszabb sem élt hiába:
tett valamit a köz javára.”
(Bernard Mandeville: A méhek meséje, 1714
Fordította: Tótfalusi István)
Ebben az orosz kisvárosban nincsenek titkok. A kiskapuk, a hálapénzajándékok és a hatalommal való visszaélés minden formája természetes része a mindennapoknak. A városvezetők egymás kezét mosva tartják fent a közhigiéniát. Mindez zökkenőmentesen működik, amíg be nem fut a hír, hogy kormányzati ellenőr érkezett Szentpétervárról. Erre felbolydul a város. A hatalmasok pillanatok alatt próbálják elsikálni hosszú évek mulasztásait és túlkapásait, a megkárosított polgárok pedig felbátorodnak: végre hangot adhatnak sérelmeiknek.
Attól, hogy a bűnösök revizoruknak épp egy náluk is nagyobb szélhámost hisznek, lesz a darab egyedülállóan szórakoztató fricska és másfél évszázada érvényes társadalmi szatíra.
A(z) Jászai Mari Színház, Népház előadása
Hozzászólások