Mikor valami véget ér, az egyben kezdete is valami másnak. Az idő kontinuumában szakadék támad ilyenkor, se ott, se itt nem vagyunk már/még, csak az emlékezés és a várakozás nyújthat menedéket.
E sajátos állapot az A tizedik menyasszony című táncszínházi előadásunk kiindulópontja, és a leánybúcsú ünnepében ölt testet.
Az előadás ugyanakkor a férfibúcsú ünnepe ihlette - a Duna Táncműhely 20 éve bemutatott - A tizedik vőlegény „női változata”.
A leánybúcsú ünnep a javából – minden időben, a világ szinte minden táján ünnepelték, ünneplik – gazdag néprajzi anyag a bizonyíték rá, mégpedig rituális, szertartásos anyag, épp olyan, mely a táncnak is eredendő sajátja, így az saját közegében mutatkozhat meg.
Az előadás egy beavatási rituáléra épül, amelyben a házasság előtt álló lány búcsúzik nőtársaitól. A különböző karaktereket felvonultató lánytársaság önfeledt mulatsága közben megjelennek vágyaik, férfiideáljaik, illetve a nők jelen társadalomban betöltött szerepéről is sajátos módon vallanak.
A sok humorral, játékossággal, lírai és drámai betétekkel megálmodott produkció – akárcsak a Duna Táncműhely minden előadása – a koreográfiák terén a néptánc hagyományára támaszkodik, ám azt korszerű kifejező eszközként kezeli.
Zenészek: Fodor Réka, Haraszti Krisztina, Kuczera Barbara
Előadók: Abonyi Rebeka, Barta Réka, Horváth Eszter, Kenéz Enikő, Kovács Anita, Reszneki Virág, Tóth Tímea, Kolumbán Norbert
A(z) Duna Táncműhely előadása
Hozzászólások