Sokféleképpen értelmezték már az előadást: a gravitáció, a társadalmi súlyok elleni lázadás lenyomataként, telihold-rítusként, sőt, rendszerint nagyon személyes és nagyon egyéni értelmezéseket hallhattunk.
Ebben a mozgás-rítusban a színész lélekvezető, meditációs objektum, valamiféle közvetítő - az a feladata, hogy a nézőt elvarázsolva, a játék időtartamára megállítsa az időt. Az akciók extrém lassúsága, a játék minimal-art tere, jellege, az előadó szuggesztív személyisége valamiféle hipnotikus állapotot hoz létre, mely nehezen értelmezhető, viszont bekebelezi a nézőt.
Az első 20-25 előadást teljes csendben játszották, majd zenészek is csatlakoztak a produkcióhoz (Krulik Zoltán, Szőke Szabolcs, Lantos Iván) - jelenleg Monori András muzsikál élőben.
A(z) Artus Stúdió előadása
Hozzászólások