„Talpra magyar!” Kétszáz éve született nagy költőnk felhívását mintha szó szerint vette volna a Kossuth-díjas Zsuráfszky Zoltán és a Magyar Nemzeti Táncegyüttes: egész estés „tánc-szín-játékuk” - a műfajmegjelölés minden szavának súlya és jelentősége van - a poéta rövid, ám annál sűrűbb szövésű életének mindannyiunk számára ismerős és ritkán tárgyalt epizódjait egyaránt felidézi. Az életút a legjobb kezekbe került: népi gyökerek nélkül ez a költészet nem létezhetne. A jelszó tehát: Éljen Petőfi!
Petőfi Sándor neve és a népi kultúra, a magyar népdal, a néptánc elválaszthatatlan egymástól. A nemzeti hagyományokra rácsodálkozó 19. századból nem tudunk mást megnevezni, aki Petőfiéhez hasonló erős hatást gyakorolt volna népi kultúránkra: kevesen tudják, hogy amit gyakran sok száz éves népdalnak hisznek, az valójában egy Petőfi-vers megzenésítése. A magyar mitológiával, legyen szó történelmi, irodalmi, népi hősökről vagy mondákról, régóta behatóan foglalkozik a Magyar Nemzeti Táncegyüttes: a Petőfi-bicentenárium éve megfelelő alkalom a reformkori költőóriás életének és művének táncszínpadi megfogalmazására. Az együttest vezető Zsuráfszky Zoltán és Zs. Vincze Zsuzsa közös munkája látványos, színes táncképekkel, vidám és megható táncjelenetekkel idézi meg Petőfi útjának epizódjait. De nem csak azokat: a János vitéz dicső hősei, A helység kalapácsa mulatságos alakjai is feltűnnek, miközben a nagy versekből is kapunk egy csokorral. A gazdag látványvilággal készülő műsorban a Nemzeti Színház ifjú művésze, Herczegh Péter kelti életre a költő alakját. A költőét, aki Zsuráfszky Zoltán szavaival „mindig egy üstökös, egy géniusz marad, aki a forradalmiságával, a lelkével, a verseivel utat mutat.”
A(z) Magyar Nemzeti Táncegyüttes (volt Honvéd Táncszínház) előadása
Hozzászólások