"A bibliai történetek újrafeldolgozásának és a Szentírás intertextualizált újramesélésének korát éljük. Gondolok itt a Jézus Krisztus Szupersztárra, Bulgakov Mester és Margarítájára vagy Mel Gibson Passió című filmjére. A mi történetünk is szoros kapcsolatban van Krisztus utolsó útjához, még ha a hatvanas évek Amerikájában is játszódik, és főszereplője egy csehszlovák emigráns nő, aki a fia megváltásáért küzd. Másrészt lehet, hogy ez teljesen irreleváns, hisz hanem is ismernénk fel a kispolgári környezetben a passiótörténetet, akkor is teljes képet kapunk egy lassan megvakuló nő harcáról fiáért, egy az önmagától eltérő világban. Ha kategorizálni szeretnénk az előadást, valahol a lélektani dráma és az anti-musical közé kell tennünk, parodisztikus elemekkel átszőve. Akinek nincs ínyére egy darabon belül habos-babos, rózsaszín, pézsmapockos tánc- és énekbetéteket, kivégzést, nemi erőszakot, minimalista kellékeket, egyéni sorscsapásokat és a kapitalizmusban megsavanyodott vagy megőrült figurákat látni, annak bizton állíthatjuk: Itt nem lesz finálé!Változékony színpadkép, brechti elidegenítő effektusok, rendkívül egyénített karakterek és rendkívül sok műfajban porondra kerülő táncok jellemzik a Müller Ádám által színházba vitt adaptációt, melynek alapötlete Laar's von Trier: Táncos a sötétben című filmjéből született. " (Müller Ádám)
Csapatunk első közös produkcióját a tizenkilenc és harminchárom év közötti, előképzettséggel vagy azzal nem rendelkező színészek fémjelzik, közös munkájukat pedig Kettler Szandra és Fodor Judit segítették a koreográfiák és dalok betanításával.Ha ezek után valaki kedvet érez beülni az előadásra, és netán tetszik is neki, surranjon ki az ajtón az utolsó dal előtt, hogy Selma Jezková története tovább mesélhesse magát.
A(z) Pinceszínház előadása
Hozzászólások