"Shakespeare "meséje" tanulságot oktat, még ha csak az előadást ünneplő taps idejére is. Shakespeare-nél van egy Jó Herceg, aki békét akar. Prokofjev a szvitben reményvesztettebben, komorabban, hitetlenebbül fogalmaz.
Az 1935-36-ban összeállított szvit, bár későbbi balett /1940/ zenei tételeinek dramatikus csomópontjait használja, nem törekszik a történet lineáris imitálására. Valódi, önálló, torokszorító sűrítménye Shakespeare Rómeó és Júliájának. Égboltja sötét ködös, Erosz és Thanatosz párviadalából Thanatosz kerül ki győztesen. A szvit kb. 25 percben valóság felettivé, nosztalgikussá szublimálja az elveszett gyerekkor, a tisztaság, a valódi érzelmek, a megváltó szerelem iránti vágyat. A valóság nem mese, a valóság halál, hiszen nem lehet élni, amíg a valóság ilyen.
"Volnál csak ifjú, volnál Júliámé -
Egyórás férje, s bátyja gyilkosa -
Égnél csak így és volnál száműzött:
Jajongnál akkor, tépáznád hajad."
(Rómeó, a felnőtté vált Rómeó szavai ezek, a mindkettőjüket segítő naiv Lőrinc baráthoz.)
A(z) Zeneakadémia előadása
Hozzászólások