Kilyén Ilka és Ritziu Ilka Krisztina előadása.
SZÓ • SZÍN • JÁTÉK
Cigányok, romák. Mellettünk élnek, szinte a kisemmizettség állapotában. Oly sok rosszat és kevés jót tudunk róluk. Évszázadok óta megmaradtak olyannak, amilyenek őshazájukban voltak. Marosvásárhely Fekete Márciusában (1990. március 19-20) mellénk, a kevesebbek, a fegyvertelenek, a kiszolgáltatottak mellé álltak, vállalva a büntetést, ami nem is maradt el. Miért?
Milyenek, hogyan éreznek, hogyan dolgozzák fel a fájdalmaikat, megaláztatásaikat? Különböznek tőlünk, vagy inkább hasonlítanak ránk? Sem megoldást nem kínál a műsor, sem válaszokat nem fogalmaz meg. Pusztán csak felmutat egy asszonyi életet, az emlékezés megszépítő, enyhítő partjai között. Hat gyermekéből egynek menekülnie kellett 1990 Fekete Márciusa után, négy lányát „ellopták a fények”, nem látja őket, a kisebbik, még mellette élő lánya, nem szívesen vállalja a cigányság stigmáját, de a „gádzsók” törvényeit sem tartja be. Bár mindketten kínlódnak az élettel, ha énekelhetnek, táncolhatnak, minden bajukat feledik. A legmélyebb szomorúságból képesek szárnyaló vidámságba átcsapni, hiszen az éneknek és a táncnak náluk kultikus jellege van, az ég ajándékának tekintik.
Szereplők: KILYÉN Ilka és RITZIU Ilka Krisztina
Hozzászólások