"A Téli regében két világ keveredik: az őrületé és az emberségé. Emellett a shakespeare-i mese jegyei - a kitett gyermek, az oktalan féltékenykedés, a hirtelen bosszú, váratlan találkozások - jellemzőek a no-színház történeteire is. És a megszemélyesített Idő szintén része a japán mentalitásnak. Kurita nem próbálkozott az európai színházi hagyományok átvételével. Talált egy európai történetet, és keresett hozzá egy üres teret. Ezt találta meg a no-színházban. A nyitott színpad közepén körben tizenkét áttetsző fehér gömb, középen egy fehér henger. A játék kezdetén bejön négy fehér ruhás, fehérre maszkolt, szoborszerű lény, a színpad négy sarkára állnak, és végig benn maradnak, folyamatosan, bár alig-alig észrevehetően mozdulva. Nem nehéz rájönni, hogy ők szimbolizálják az Időt. Bár a szöveg elhangzik - japánul, ami az európai fülnek önmagában is különleges hangzású -, de igazából az erősen megkomponált képek, színek, formák jelenítik meg az eseményeket. Szép a kitett gyermek ábrázolása: a fehér hengerbe helyeznek el egy fehér gömböt és aranyport. Közben a háttérben lebegő fekete vásznon egyfolytában esik a hó... Megrendítő pillanata az előadásnak, amikor az elhunyt feleség szobra megelevenedik: egyszerű, lassú mozdulatokkal veszi le no-maszkját, és életre kel... De közben elviselhetetlen a pillanat feszültsége." (Lőkös Ildikó)
A(z) Erkel Ferenc Általános Művelődési Központ előadása
Hozzászólások