Színház

Aida

opera, 4 felvonás, olasz, 2015.

Értékelés:

3 szavazatból
Szerinted?

Opera három részben, négy felvonásban, olasz nyelven, magyar és angol felirattal.

Az Aidában gyötrelmes erkölcsi dilemma elé kerülnek a törékeny főhősök: kihez legyenek hűségesek: hazájukhoz, családjukhoz vagy szerelmükhöz?

Az Aida története háborúban fogant, nemcsak a megírásakor, hanem a színpadon is. A hadifogoly etióp királylány és király, a szerelméért és szerelme miatt elbukó egyiptomi hadvezér történetén végigdübörög a háború. Egyiptom pirruszi győzelmet arat ugyan, mégis, ez a győzelem, amelyet annyian akarnak, pusztulást hoz mindenkire, aki kívánta.

Ez a mese a háborúról szól, amely egyidős az emberrel, és alighanem elmúlni is csak az emberrel fog. A háborúról, amely milliók életéről és haláláról dönt, szerelmeket és családokat szaggat szét, amely átitatja a háborúban álló országokat, azok mindenféle rendű és rangú polgárait, a fáraóktól a rabszolgákig. De van, amin nem diadalmaskodhat: a lélek tisztasága.

A(z) Erkel Színház előadása

Bemutató időpontja:

2015. április 4., Erkel Színház

Stáblista:

Hozzászólások

10/10
deadscott 2020 febr. 26. - 22:04:55 10/10
Szenzációs! Fekete Attilát külön kiemelném.
7/10
ambrosius 2015 ápr. 04. - 15:19:57 7/10
Talán nem szép a fõpróba alapján ítélni, de benne van a próba, még javítható. Jó volt az elõadás, az énekesek, a rendezésben voltak érdekes dolgok. Megértem, hogy keresik a rendezõk a 21. századi formákat a klasszikus operákhoz. Elsõ találkozás az opera rendezéssel, Mohácsi nyilatkozta, hogy Õ az Aidában a háborúban látja a lényeget. Ágyútalpon behozott hullákkal, magukat vonszoló sebesültekkel (a gyõztes oldalon is) indul a gyõzelmi bevonulás, fáradt tétova katonákkal, majd a rabokkal (szétesõ kartáncuk nagyon jó volt, a kilógó révedt rabbal, meggyalázott áldozattal). Volt bukósisak, gépfegyver tompítóval, a hieroglifák között helikopter és csatahajó. Hatalmas hadigépek oldalukon a ma szokásos katonai sorozat jelzés. Tudjuk, most is harc dúl ugyanarra.
A zenébe belefért a mozgalmas indítás, mert pörögtek, rohantak összevissza, a kezdeti méltóságteljes udvari felállás szétesett, a papnõk közül némelyik felismerte sebesült harcos fiát és odarohant, stb. Sok táncos körítés is volt a papok-papnõ mellé, a gyerekcsapat egyszer felfegyverezve, aztán már Amneris kedvére ügyeskedett, édesek voltak. Gyerek, kutya mindig siker. No jó, most állat nem volt.
Nem tetszett, hogy nagyon beszûkítette a színpadot, a hatalmas kórus (Operáé + Honvéd férfi kar) egymás hátán nyomult, aztán legvégül, a sírkamrához nyílt színen történõ nyitással szétmentek az addig szöget bezáró elemek és teljes mélységben kinyílt a színpad 3 szereplõnek. Mit akarhatott ezzel mondani?
Méltatlan lenne, nem szólni az énekesekrõl, mind jók voltak. Minél több elõadást látok a szezonban, annál nagyobb elismeréssel adózok az énekkarnak, és nyilván Strausz Kálmánnak a karigazgatónak. Kesselyák Gergely nagyon figyelte, vitte a szólistákat.
A premierre talán az elõadással a tapsrend is összeáll.