Name: Anyátlanok
Genre: filmdráma
Released: 2018-04-22T04:56:05+0200
Duration: 141 min
Rating: 9
Cast: Yuya Yagira, Ayu Kitaura, Hiei Kimura, Momoko Shimizu, Hanae Kan

Értékelés:

45 szavazatból

Szerinted?

Értékelés:

45 szavazatból

Szerinted?

Négy testvér él boldogan az édesanyjával egy tokiói kis lakásban. Mind a négy gyereknek más férfi az apja, sosem jártak iskolába, ráadásul a főbérlő hármójuk létezéséről nem is tud. Egy napon az anyjuk némi pénzt és egy üzenetet hagy a 12 éves, legidősebb fiúra, hogy viselje gondját fiatalabb testvéreinek. Így kezdődik a négy gyerek odisszeája. Annak ellenére, hogy anyjuk elhagyta őket, a gyerekek mindent megtesznek azért, hogy boldoguljanak a maguk kis világában, felállítva és követve a saját szabályrendszerüket. Mikor már nincs más választásuk, mint szembenézni a lakáson kívüli világgal, a törékeny egyensúly hirtelen felborul.

A rendező, Kore-eda Hirokazu dokumentarista technikákkal teszi rendkívüli módon bensőségessé és valószerűvé a történetet, amelyet egy korábban lezajlott tragikus kimenetelű esemény ihletett meg. Itt azonban a rendező célja, a kilátástalannak tűnő helyzetekben is megtalálható pozitív értékek felmutatása. A filmet egy éven keresztül forgatták, így a fiatal amatőr színészek fejlődése az általuk játszott karakterekével azonos tempóban zajlik, miközben hangsúlyt kapnak olyan apróságok is, mint a körömápolás művelete, a játékzongora, nyikorgó szandálok, egy csésze keleti tésztaleves, vagy egy doboz csokoládé, melyek nem csupán ezeknek az elhagyott gyerekeknek a sajátos világához tartoznak, hanem általánosságban a gyermekkor báját és szépségét idézik meg.

Stáblista

Díjak és jelölések

Cannes-i fesztivál

2004

Legjobb férfi alakítás: Yuya Yagira

Cannes-i fesztivál

2004

Arany Pálma jelölés: Hirokazu Koreeda

Hozzászólások

Spoiler

Offtopik

10/10

Elgondolkodtató és szomorú. Nagyon megérintett.
Szomorú látni, ahogy jobb sorsra való gyerekek kerülnek ebbe a helyzetbe az anya felelőtlensége miatt. Csak a rövid pozitív pillanatok tudják felülírni ezt.
És hány millió és millió hasonló sors van a világban...

Különösen az viselt meg, hogy a legkisebb veszett oda, az a gyönyörűség.
Illetve hogy nem volt a filmnek megoldása. Márpedig jött a tél és ott akkor nincs tovább.
Ilyesformán még az intézet vagy örökbefogadás is inkább a túlélésüket szolgálta volna.

Arról nem is beszélve, hogy a végtelenségig nem húzhatták a lakásban, kirakja őket a bérlő, vagy jelenti a hatóságoknak.

Válasz

9/10

Kb. 10 éve egyszer leadta a Duna, vagy az akkor még normálisnak mondható M1/M2, nem tudom már. Azt viszont tudom, hogy gyerekfejemre nagyon különleges hatással volt, hisz kb. ez volt az elsõ távol-keleti film, amiben nem Jackie Chan ökörködött, hanem valóban az ottani kultúrát, életvitelt mutatta be. Sok másra nem emlékszem errõl a filmrõl, csak arra, hogy elvarázsolt és megrázott egyszerre.

Szia!
Köszi a hsz-t!Valóban nem ismerem ilyen mélységekig a kultúrájukat,és a szomszédok viselkedésére talán magyarázat lehet,de sztem a gyerekekére nem,mivel addig -a nagyfiún kívül-nem is mehettek ki a lakásból,tehát csak a ritkán otthon lévõ anyjuktól vehették a viselkedésmintákat,mert más felnõttet egyszerûen nem láttak!Az anyjuk meg az -életmódjából kifolyólag-nem kifejezetten lehetett hagyománytisztelõ,ahogy olvashattad lejjebb...nem egy hagyományõrzõ gésáról van szó...!

Igen,az õ hagyományaik a mi szemünkben,a mi értékrendünk fényében nagyon ridegnek hatnak!(De a hagyományos japán családon BELÜL talán jobban odafigyelnek egymásra,és a beavatkozás csak "külsõsöknek" tabu.Különben nem mûködött volna a dolog ott sem anno...)
Talán tényleg túl európai szemmel néztem:nálunk ez a sztori a legsúlyosabb elmagányosodást,a legteljesebb elszigeteltséget,a kívülállók részérõl a legnagyobb érdektelenséget(tehát ÖNZÉST)jelentené.
De ahogy itt is olvashattuk,(és én is azt hallottam),azért halál udvariasak,és megkérdezik,jól vagyunk-e,ha vm rossz ér!:))
(Végül is a fiút a közértesek ellátták élelemmel szánalomból,mikor már látszottak rajta a körülményeiben bekövetkezett változások...)
Kicsit az indiai érinthetetlenek kasztja jut eszembe:akkor sem szabad segíteni,ha életveszélyben van...

Amúgy egy érdekes eset. Mikor jöttem haza Japánból, akkor nem bírtam el a bõröndömet, és akkor segítettek a férfiak vinni (mind japán volt). Akkor most ezzel hálára köteleztek, vagy nem?

Pontosan. Pl. vagy egy ismim, aki teljesen hagyománytisztelõ családban nõtt fel, a többiek meg furcsállják, mert hogy nagyon... számukra már fura. Ma már sokan nõnek fel nyugati minta szerint, szerintem ez az amerikai behatás miatt van (a a japánok odavannak Amerikáért), ami persze a jó dolgok mellett, negatívumokat is hoz magával.

Így van. A filmbéli konfliktusok egy része is talán onnan ered, hogy a japán társadalom gyors ütemben változik, és nem mindig kerülnek "jó" dolgok a régi hagyományok helyére. Egyes hagyományok meg még tovább vegetálnak, holott már nem sok értelmük van.

Azt hozzátenném, már nem mindegyik család ilyen szertartásosan hagyománytisztelõ, rengetegen vannak, amik elnyugatiasodtak és nem követik úgy a hagyományokat. Persze, családja válogatja.

Ez igaz, egyszer Japánban én is elestem, mert egy durva pasi kivágott a vonatból és kis híján bevertem a fejem egy oszlopba (utána hetekig alig tudtam járni, mert úgy fájt a térdem), de nem segítettek fel, bár nem is akartam, hogy segítsenek, de megkédezték, hogy jól vagyok-e. Én nem tartottam udvariatlanságnak, mert ha megnézed, nálunk is ez van. Kevés ember segít a másiknak. Én nem csináltam belõle nagy ügyet, ez van, máskor is megtörtént már, és még élek.

Én nem láttam a filmet, csak azért szólok bele, mert a hsz-ed alapján nem tudom, mennyire ismered a japán mentalitást/kultúrát. Ha annak a fényében vizsgálod, lehet, hogy több minden is érthetõvé válik. Tudom, hajánál fogva iderángatott példa, de: ha japánban elesel az utcán, valószínûleg senki sem fog felsegíteni. Mégpedig udvariasságból - azért, mert ezzel "giri"-re kényszerítenének, ami nagyjából a "kötelezõ hála" kifejezéssel fordítható, és nem illik idegeneket giri-re kényszeríteni. (Arról már nem is beszélve, h. gaidzsin vagy: vagyis 'nem japán' :-/) A hagyományos japán család igencsak tekintélyelvû és nagyon szertartásos; nem tartom hihetetlennek, hogy adott körülmények között a gyerekekbe korán rögzülnek ezek a "szertartások", és követik a "szertartások" rendjét - mert azt tanulták, hogy ezt kell csinálni. Ebbõl állt ki az eddigi életük. Ez talán magyarázza a szomszédok viselkedését is. A leírtak alapján én arra gondolok, hogy a film egyik fõ konfliktusa éppen a szertartásos/hagyománytisztelõ/tekintélyelvû családi élet "mûködésképtelensége" (?) (alkalmazkodásképtelensége) egy ilyen szélsõséges helyzetbe plántálva - mint egy autó, ami még mindig lendületben van, gurul, pedig az útnak vége, a motorja nem jár, és már egy mezõn döcög. Amíg fának nem ütközik.
Szóval "közelrõl" nézve a japánok élete/mentalitása nagyon más, mint amit itt európában megszoktunk - különösen, ha ezt egy film "szemüvegén" keresztül nézzük. (Nem kötekedni szerettem volna, csak gondoltam egy-két dologra rávilágítok - talán így érthetõbb lesz a film is.)

Én is ezt hittem elõször,de gondolj bele,mekkora krízishelyzet,h nincs mit enni,bizonytalan könyöradományokra vannak bízva,ráadásul a kislány balesete,és halála!Ez bennem nagyobb félelmet szülne,mint h biztosan intézetbe kerülök(v esetleg külön adnak engem,és a testvéreimet nevelõszülõkhöz)!Itt már az életükrõl volt szó!

Összes hozzászólás

Anyátlanok

Értékelés:

Értékelés:

Stáblista

Szereplők

Alkotók

Linkek:

Díjak és jelölések

Cannes-i fesztivál

Cannes-i fesztivál

Hozzászólások

Címlapon

Legolvasottabb cikkeink

PORT.hu a Facebookon

Anyátlanok

Értékelés:

Értékelés:

Stáblista

Szereplők

Alkotók

Linkek:

Kapcsolódó cikkek

Bőrönd Ödön Tokióban

Anyátlanok

Díjak és jelölések

Cannes-i fesztivál

Cannes-i fesztivál

Hozzászólások

Címlapon

Legolvasottabb cikkeink

PORT.hu a Facebookon