Stephen Hawking ámulatba ejtő kozmikus tudományos meséje, ahol a korlátokat nem ismerő briliáns elme a számítógépes csúcstechnológia segítségével varázsolja elénk a Világegyetem határtalan nagyságát, és a négy epizódon keresztül veszi górcső alá a mindnyájunkat érdeklő, de mindmáig megválaszolatlan kérdéseket: Egyedül vagyunk-e a Világegyetemben? Van-e esélyünk időutazókká lenni? És hogyan is keletkezett Világmindenség?
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Amit a köznyelv véletlennek nevez, az valójában szinkronicitás.
"A szinkronicitás nem csak „véletlen” egybeesést jelent, hanem különös jelentéssel is bír annak számára, akivel ez az esemény történik. Ezeknek a különleges véletleneknek csak az azt átélő ember számára van jelentőségük, és nagyon szubjektívek. Jung hangoztatta, hogy a szinkronicitás a világmindenség működési elve, amely független az ok-okozati összefüggésektől: olyan törvény, melynek működése az embert a tudatosság kiteljesedése felé segíti.
Nem sok olyan ember él, aki életére visszatekintve észre ne venné a véletlenszerű események sorozatát, amelyek jelenlegi életpályájára, házastársához, barátaihoz és egyéb kapcsolataihoz vezették, amelyek megteremtették élete jelenlegi alapjait. Sokkal nehezebb olyankor észrevenni ezeket az életeseményeket, amikor megtörténnek. A szinkronisztikus események mindig személyesek, ezért a személy csak maga jöhet rá, hogy milyen üzenetet hordoznak. Elsősorban arra használhatjuk az egybeeséseket, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy a jó úton haladunk, és jókor, jó helyen vagyunk az életben.
A véletlen beleavatkozik az életünkbe, összezavarja azt, felborítja a terveinket, váratlan fordulatokat, sorscsapásokat és csodálatos találkozásokat idéz elő. A szinkronicitás lehetőséget kínál arra, hogy eltűnődjünk az élet értelmén. Ha figyelemre méltó eseményekkel találkozunk, akkor rákérdezünk a jelentőségükre, és a külső világ történéseit saját belső világunk folyamataival összekapcsolva segítségre lelhetünk. Valami olyasmi történik velünk, amit először nem tudunk hová tenni.
Ha azonban nyitottak vagyunk, akkor a véletlenek ráirányítják a figyelmünket olyasmikre, amiket addig nem vettünk észre. A szinkronicitást ebben az értelemben értelmezhetjük a külvilágból érkező segítségként a fejlődésünkhöz. Ha bizonyos témák sorozatosan felbukkannak az életünkben, keresni fogjuk az értelmüket. Ilyenkor az a feladatunk, hogy megértsük életünk történéseit, és besoroljuk őket életünk folyamatába.
A szinkronicitások gyakrabban történnek olyan emberekkel, akik pszichospirituális átalakuláson mennek át, és újjászületve más értékrendszer szerint kezdenek élni, kevesebb erőfeszítéssel, intenzívebben és nagyobb örömmel tudnak a jelenben élni." /Szerző: Bende Katalin tanácsadó szakpszichológus, forrás: A tudat forradalma c. könyv (szerk.László E.), edesviz.hu, harmonet.hu, meot.hu, tgy-magazin.hu/
Azt mutatták ki, hogy az égistestek egyre nagyobb sebességgel távolodnak egymástól, amiarra a következtetésre vezet, hogy a tér egyre nagyobb sebességgel tágul. A párhuzamos univerzumok, nem zárják ki azt, hogy egymástól elég távol több ösrobbanás is lehetett. Ha ez valóban így van, akkor egy idõ után ezeknek az univerzumoknak egyre közelebb kell kerülniük egymáshoz. Amikor két univerzum fekete anyaga ütközik, akkor lehetséges azon a hely egy újabb õsrobbanás. A térnek mi jelenleg 3 dimenzióják érzékeljük, mert az érzékszerveink erre fejlõdtek ki. Amerikában végeztek kisérletet a mezei fehér egerekkel, amikor egy olyan tálba rakták õket, aminek a pereme visszahajlott. Az egerek mindíg megpróbáltak felmászni a tányér peremén, de a visszahajtó peremrõl mindíg visszaesztek az edénybe, mert ezeknek az egereknek csak a tér 2 dimenzóját érkelni tudó érzékszerveik vannak.
Kedves Kecsu!
A fény sebességét és a tér tágulását -szerintem- összekeverted. Gondolj a térre mint egy lufira. A léggömbön belül a fény sebessége korlátozott, de a lufi tágulási sebessége nem korlátozott. A tér maximális tágulási sebességét ma még nem ismerjük.
Gondolom ez a korlát csak a meglévõ téridõben való haladásra érvényes. Arról nem szól a fáma, hogy maga a téridõ nem terjedhet gyorsabban. Meg aztán a fénysebesség most ennyi, a korai Univerzumban nem biztos, hogy ennyi volt.
mintha azt olvastam volna, hogy lehet gyorsabban haladni a fénynél, csak a fénysebességet elérni és átlépni átlépni nem lehet.
Egyébként azt gondolják, hogy az õsrobbanást követõ igen rövid idõben nem egészen úgy mûködtek a fizikai törvények, mint ma. (Gondold meg a "semmiben" kellett terjednie az anyagnak)
Azt mondja, hogy amikor az univerzum keletkezett, és elérte az elsõ 100 másodpercet, akkor több milliárd fényévre tágult. Hogy is van akkor a legnagyobb sebességgel? 300 000 km/s-al? Mégis csak van nagyobb sebesség, mint a fény? Pedig nincs. Vagy mégis? Állítólag a fénysebesség a tudomány bebetonozott mértékegysége.
"Kissé szkeptikus vagyok a tekintetben, hogy van-e máshol is élet a világegyetemben. Hiába ilyen hatalmas és végtelen a világegyetem"
Furcsállom a szkepticizmusodat hisz a második mondatottban már választ is adsz kétkedésedre.Igazat adok abban,hogy az ilyen fejlett létforma kialakulásához mint a miénk az esély Egy a Százmillióhoz.De csak a mi galaxisunkba becslések szerint olyan százmilliárd csillag található és vannak ugye sokkal nagyobb galaxisok ott van pl az IC1011 ami 60x nagyobb mint a Tejut a maga roppant 6millió fényévnyi átmérõjével.Nem beszélve arról,hogy csak a mi naprendszerünkben több mint 300hold található amiknek csak töredékére küldtünk szondákat,elvileg azokon is kialakulhat az élet ha megvannak a feltételek.És ugye az is bizonyított,hogy nem csak szén alapú életformák jöhetnek létre mind azt eddig gondoltuk...lásd Mono-tó és az arzén alapú baktériumok kifejlõdését.
A másik meg amit még megbecsülni sem tudunk azok a galaxisok száma azokból is több százmilliárd lehet,roppant galaxis halmazokat fedeztünk fel az úgy nevezett Filamenteket amik szuper halmazokba tömörülnek gyakorlatilag emberi ésszel felfogni sem lehet hány biliárd galaxis létezhet amikben végtelen számú bolygó és hold található amin az élet gyökeret verhetett.
Tehát ha az esély az élet kialakulására 0.0001% ez a szám akkor is a végtelenhez közelit!Sõt én úgy gondolom,hogy a bbakteriális létforma elég gyakori lehet az univerzumban csak az ilyen fejlett létforma mind a miénk lehet "ritka" persze a ritkát itt is csak idézõjelben értem. :D
A Te korodban még én is helyt adtam a szólásoknak és szlengeknek.De az agy arra való, hogy ne csak tanuljunk, hanem gondolkozzunk is.Próbáld meg végiggondolni eddigi életedet és meg fogsz lepõdni, mennyi benne a tudatosság és mennyi a véletlen.
Végiggondolta már valaki is az életét 2 szempontból:Az egész életünket a véletlenek sorozata vezérli, aminek következtáben minden a szerencsén múlik{v. a pechen}.Persze vannak rövid agyúak, akik azt mondják, hogy nincsenek véletlenek,csak annak nevezte el valaki VÉLETLENÜL.Szerencse az, ami az alaphelyzethez képest pozitív megnyilvánulás;Pl.egy lotto telitalálat.Mázli az, ha megúszod a bajt.Pl.összedõl a házad és te éppen kiléptél az ajtón.Tehát szerencse v. mázli nem mindegy és ezekbõl következnek a véletlenek.Pl. mi lett volna, ha a földtörténeti õskorban bolygónk nem találkozik egy másik égitesttel? Véletlen? Igen az!!!Ugyanígy, ha elkerülték volna egymást{csak egy percnyi különbséggel}, akkor minden bizonnyal a forgástengely ma is merõlegesen állna az ekliptikára, aminek következtében nagyjából egyforma lenne a hõmérséklet és nem lenne az a hülye tél...
Ne haragudj de baromság amit állítasz. "Minél távolabb vagy a középponttól, annál könnyebb vagy."???
Nem csak a mag ami gravitációt fejt ki hanem minden létezõ dolog aminek súlya van még egy üveggolyónak is van gravitációs vonzása sõt még egy olyan kicsi dolognak is mint az atom enélkül a vonzás nélkül nem is létezhetnének a mi fizikai világunkban anyagi dolgok.
Másrészrõl egy bolygó vagy csillag tömege a sûrûségétõl függ tök mindegy mekkora az a bolygó a gravitáció az egész részén kifogja fejteni a hatását tehát egy 7x nagyobb tömegû bolygón 7x nagyobb a gravitáció is ha igaz lenne amit állítanál akkor a földnél 100x nagyobb bolygók nem is létezhetnének mert a gravitáció nem bírná összetartani a bolygó külsõ rétegeit.Abban egyetértek,hogy egy adott bolygó magjában erõsebb a gravitáció mivel sokkal sûrûbb mint a felszíne de ez az erõ hatalmas távolságokra kiterjed attól függõen mekkora bolygóról is beszélünk,mint ahogy a mi napunk is vonz minket 150000000km távolságból.Elhiheted,hogy a nap felszínén sem lennél pihekönnyû pedig ott majdnem 750000km-re lennél a magjától.
9 pont, mert Stephen W. Hawking ne mondja azt egy tudomanyos filmben, hogy veletlen, meg szerencse. Raadasul ne annyiszor, mint az Univerzum keletkezese reszben.
A válasz helyes, bár a kérdés költõi volt, ugyanis egy azóta bannolt júzer törölt posztjára érkezett, ami persze így kontextusától megfosztva lóg a levegõben. Ez egy ilyen mûfaj, mit lehet tenni...
A 7-szeres tömegû bolygón, a felszínen nem törvényszerûen 7g a tömegvonzás, ez függ a bolygó sûrûségétõl, következésképp a nagyságától. Minél távolabb vagy a középponttól, annál könnyebb vagy.
Szeretem ezeket a Hawking-filmeket, szép minõségûek.
Viszont ez az Aliens, ez egy valamivel többet olvasott és gondolkodóbb ember számára nagyon lapos. Konkrétan untam. A témában egy tucat jobb film van. Unalmas volt. Csak az Animációk tartották fenn az érdeklõdésem. (A világegyetem keletkezésérõl és a csilagokról-bolygókról szóló rész 20x jobb és az hatott!)
Ez uncsi:) de mondjuk hogy szép.. bár még az se annyira, én jobban kidolgozott lényt modelleztem, pedig nem ott dolgozom..
(:
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások