Juliett Lewis ripacskodása és magyarhangja Murányi Tünde, ketten együtt elérték, hogy kb. 40-45 perc után otthagyjam, pedig amúgy nem szoktam filmeket félbehagyni. Ezt is nagyon szívesen végignéztem volna, mert hát minden is érdekel, miért pont ez (a téma) ne érdekelne. Szerintem az ilyen "sérültek" nem így mozognak, nem így beszélnek, ezt Lewis kisasszony derekasan túltolta. A szinkron pedig még olyan mértékben tovább is rontott a képen, hogy nekem az már elviselhetetlen lett. (Giovanni Ribisi játéka is csapnivalóan igyekezett idomulni leendő arája stílusához, de ez az összképen már nem sokat rontott, mert nem volt már hova rontania. Ez ezért csak zárójeles "élménybeszámoló".) Szörnyű gyenge film, lila sejtésem sincs, hogy akiknek tetszett, mit találtak benne jónak!

Rózsaszín sziruppal leöntött történet, egy idealizált mese arról, milyen kihívásokat jelent egy fogyatékos családtag életének egyengetése egy felső-középosztálybeli amerikai családban. A végén happy end.
De mi lesz utána? Erre a válasz nem egyértelmű, különösen, ha az itthoni lehetőségekre gondolunk.
A főszereplők játéka nagyon jó.
Összességében nem rossz a film. Az egyéni útkeresés szabadságáról szól. A nézőt pedig toleranciára tanítja, és szeretetre.

Néha kicsit túljátszott és ez miatt mesterkélt hatást vált ki, de összességében nézhető mesefilm felnőtteknek. 7/10

Régóta nagyon vágytam erre a filmre! Eddig nem tudtam megszerezni.. J.Lewis különösen remekel, de mindenki nagyon jól alakít! Egyszerre sírsz és nevetsz.
"..a film az anyagi jólét egy olyan szintjére emelte fel ezt a kérdést, ahol már nemigen kellett szembesülnünk ezen akadályozottság mindennapjainak gondjaival." Ez nagyon nagyon fontos!! Bármi érhet egy beteg családtagot és nem mindegy hogy gond nélkül tudsz-e mellé ápolót fogadni, vagy fel kell mondani az állásod és nyomorogva küszködni a legalapvetőbb ellátással is.

Nézd meg 😄

Aranyos, kedves, érzelmes, elgondolkodtató film. Nagyon jól játszik benne Juliette L. és Giovanni R. is, jók voltak együtt és a szülői szerepben Diane K. és Tom S. is. Aktuális a témája 2021-ben is, csak ajánlani tudom.

Anno enyhe és középsúlyos értelmi akadályozottsággal élő, intézetben élő fiatal felnőtteknek rendszeres mozgáskoordinációs foglalkozásokat tartva, magam is többször megtapasztaltam, hogy a tisztelet és az abból felépülhető méltóság egészen rendkívüli állapotjavulásokat eredményezhet. Viszont ugyenezen tapasztalatom alapján az is nyilvánvaló számomra, hogy a filmbélinél sokkal egyszerűbb élethelyzetek és problémák megoldása is sokkal bonyolultabban korlátos, mint ahogy azt itt láthattuk. Ráadásul a film az anyagi jólét egy olyan szintjére emelte fel ezt a kérdést, ahol már nemigen kellett szembesülnünk ezen akadályozottság mindennapjainak gondjaival.
Jó volt ez így, mert ekként súlytalanítva, az elnézhető hibái ellenére is, méricskélés- és elutasítás-mentes esélyt kaphattunk egy jó mozizásra; miközben (tovább) érzékenyítődhettünk is.

Régen láttam ilyen jó filmet. 10/10

Ez egy csodálatos, ritka szép film. És akinek nagyon jó, 8-asra értékeli? Ez is elgondolkodtató!

Mázlista! :)
Viszont nagyon szomorú is valahol, hogy csak ennyire értékelik.

Meglepõen jó film ez. Sokkal rosszabbra számítottam (melodramatikus giccsre), nagyon kellemesen csalódtam. A film Juliette Lewis jutalomjátéka, mellette azonban Giovanni Ribisi is igen figyelemre méltó teljesítményt nyújt. Eddig nem is hallottam róla, pedig játéka mély és érzékeny. Mindkét színész tökéletesen érzi a rájuk osztott szerep súlyát, se nem túl könnyed, se nem túl súlyos a végeredmény ebbõl a szempontból. Ami a történetet illeti, arról van szó, hogy egy enyhén értelmi sérült lány önállósodni szeretne, de a családja (elsõsorban az anyja) nagyon féltik a "nagyvilágtól". Igaz, ez a világ a filmben valahogy veszélytelenebb és adakozóbb, mint a valóságban, el kell néznünk ezt a hibát az alkotóknak, mert egyszerûen nem ezt akarták hangsúlyozni a filmben.Szokás szerint megkapjuk, hogy a szellemileg sérültek "jobb emberek", mint a normálisak, ám emellett olyasfajta többlet van ebben a filmben, amit a nézõnek észre kell venni, s a többi hasonló témájú filmtõl megkülönböztetni. Nem szomorkodós, ellenkezõleg, vidám és kedves hangulatú,és arra koncentrál, hogy kimozdítson minket abból a stresszelõs, udvariatlan és mániákusan rohanós életünkbõl, amiben kénytelenek vagyunk élni.Az is tudatosulhat, mennyi mindent túlbonyolítunk, hogy mi is "ketrecben élünk", csak egy másfajtában, mint õk.

A vége olyan, amilyen, kit érdekel már ezek után!!:)

Nagyon jó, elgondolkodtató dráma-vígjáték. Juliette Lewis talán élete legnagyobb alakítását nyújtotta. Sajnálom, hogy nem tartozik az ismertebb filmek közé, ezért bátran ajánlom mindenkinek, aki esetleg ide téved. Egyébként én is véletlenül bukkantam rá DVD-n 199 (!!!) Ft-ért.

8/10

HElló, nincs meg valakinek ez a film véletlenül?