Ha valaki alaposan szeretné megismerni Che Guevarát, annak talán A motoros naplójával kéne kezdenie, ahol a fiatal Che szemszögéből láthatjuk Dél-Amerika problémáit, és azt, hogy mi ellen küzdött igazából a világ legismertebb pólóarca. Steven Soderbergh monumentális filmjében már a kész forradalmár lép elénk, akcióra készen.

Duplázás
Szinte már az ezredforduló óta lehetett hallani Hollywoodban egy nagyszabású Che Guevara projektről. Egy időben még Oliver Stone nevét emlegették rendezőként, de a finanszírozók valószínűleg (joggal) azt gondolhatták, hogy a nem éppen mértéktartásáról ismert direktor balos propagandafilmet kanyarítana a történetből, így helyette gyorsan a hosszú téli álmából visszatért Terrence Malick lett a befutó. Ekkor már képben volt főszereplőként Benicio Del Toro, de egy rendezőcserén még át kellett esnie a filmnek, mivel végül Steven Soderbergh ült a direktori székbe, aki nem tudott egy hagyományos moziban gondolkodni, ehelyett inkább egy több mint négy órás filmmonstrumot vitt vászonra, amit aztán a forgalmazhatóság kedvéért két részre vágott. Az argentin rögtön a kubai forradalom nyitómozzanatával, a lázadók hajós megérkezésével veszi kezdetét, hogy aztán megmutassa a dzsungelbéli gerillaharcokat, és a sok eseményen keresztül a néző megismerhesse Guevarát, az embert.

Dokumentarizmus
Soderbergh szinte mániákusan vigyázott rá, nehogy túlmagasztalja filmjében a forradalmárt, viszont azt is el akarta kerülni, hogy elítélje őt bűneiért. A játékfilm alapvetően szubjektív műfaj, ő mégis megpróbálta fenntartani az objektivitás látszatát, ezt pedig azzal érte el, hogy egyes jelenetekben szinte már dokumentumfilmszerűen mutatta be Che Guevara történetét. Az USA-béli látogatásának képei mintha csak korabeli híradókból kerültek volna kivágásra, de a dzsungelharcok bemutatása is mindig a lehető legkevésbé személyes szögből történik. Ennek eredményeként a látványos csatajelenetek során nincs kiért izgulnunk, így pedig a halálesetek nem okoznak nagyobb katarzist a Baljós árnyak végén látható robotháborús jelenetnél.

Summa
Soderbergh egész karrierje merész egyensúlyozás a közönségfilmek és a kísérleti/művészfilmek között, de ezeket eddig többnyire jól elválasztotta egymástól. A Chet művészi szándékkal kezdte el készíteni, de egyszerűen túl sok pénzbe került ahhoz, hogy csak az efféle ambícióival törődhessen. Az egyensúlyozás az életmű két szakasza között most egy filmben koncentrálódott, és ez az izzadtságszag sajnos átjön a kész produkción. Guevara életének bemutatása egyszerűen túl hűvös, túl távolságtartó lett, és bár több mint két órán át nézhettük őt a vásznon az első részben, mégsem jutott egy centivel se közelebb hozzánk.

Kinek ajánljuk?
- Baloldali érzelmű fiataloknak (példaképként).
- Jobboldali érzelmű fiataloknak (ellenségképként).
- Akik meg akarják spórolni, hogy utánaolvassanak Che Guevara életének, és inkább egy filmből tanulnának róla.

Kinek nem ajánljuk?
- Akik szeretik, ha egy filmben nem csak a főszereplő figuráját dolgozták ki.
- Az unalmat nehezen viselőknek.
- Akik szerint a dokumentarizmust nem illik keverni a fikciós játékfilmmel.


6/10