A mátrai láncfűrészes

Végre nekünk is megvan a magunk Motelja. A Csapatleépítés szerint a Mátrában őrült háborús bűnösök mászkálnak, akik vicces közjátékokba hajszolják, majd lemészárolják az ártatlan nyugati turistákat.

Nem is tudom, hogy a szlovákok vagy a kazahok szívtak most akkor nagyobbat. Mert ugye a Borat-filmből kiderül, hogy Kazahsztánban mindenki vérfertőző kapcsolatban él serkenő bajuszú húgával, a Motel szerint pedig Szlovákiában kicsontozzák a turistákat, de persze csak miután szikével felvágták a gyomruk és forrasztó pákával kiégették a szemük.

A kazah kormány a legfelső diplomáciai szinteken tiltakozott, biztos verték az asztalt a negyvenhármas, lyukas bakancsukkal, meg köpködtek pár olyan mélyről jövőt, a szlovák turisztikai hivatal pedig nemes egyszerűséggel csak besértődött a horrorfilm készítőire. Mondjuk, a negatív reklám azért is fájhatott annyira, mert a stábok még csak nem is a helyszínen forgattak a lejárató kampányhoz: a Motel készítői Csehországban költötték el a büdzsé egy részét Sacha Baron Cohen meg Romániában játszotta el Kazahsztánt. (Mondjuk később a románok is megsértődtek, de biztos csak azért, mert rájöttek, hogy ennek mekkora a reklámértéke).

A nagy duzzogás közben pedig senki nem jött rá arra, hogy még akkor is megéri amerikai filmben szerepelni, ha büdös bunkónak állítanak be minket. Egyébként is külön reklámkampányt lehetett volna alapozni a filmben elrejtett pozitívumok felerősítésére (és nem arra, hogy iszonyatos büdzsével cáfoljanak nyilvánvaló baromságokat): Szlovákiában például a Motel szerint minden csaj topmodell, de kevesebbért is hajlandó, Kazahsztánban pedig spárga tangában fürdenek a férfiak. Mindegyiknek meg lett volna a célközönsége.