Szőke András legújabb produkciója meg fogja osztani a közönséget. Akik eddig kedvelték az alkotó és társai munkáit, ezúttal is remekül fognak szórakozni, akik nem, nos, ők nem.
Napjainkban, egy falucskában éldegélnek a szőlőt, valamint szilvát csak erjesztett és folyékony formában, állandó jelleggel és nagy mennyiségben fogyasztó hímnemű lakosok (természetesen a habzó komlószármazékok is rekesszám fogynak), valamint a falu bájos hölgylakói, oldalbordák és még nem, egyaránt... Most a történet főszereplői közül néhányan, fontossági és megjelenési sorrendet nélkülözve kerülnek felsorolásra. Először is van egy bizonyos Kiskovász becenevű pék (Zelei Gábor, aki atlétatrikójában nem kifejezetten egy John McCLane), a mentálisan kissé alulvezérelt Multiplex (Gáspár Tibor eszelős), aki Kiskovász jó cimborája, és aki korábban mozigépészként dolgozott, bár dramaturgiai szempontból ez nem különösebben fontos. Kiskovász baráti körét erősíti még két cimbi: egyikük Suzumi (Badár Sándor tébolyító mintázatú polárfelsőben), aki korábban szintén dolgozott, ma már nem. Korábban viszont autógyárban. Neve, ami ugye Suzumi, alapján könnyen kikövetkeztethető, hogy melyikben, bár ez teljesen lényegtelen, mert most már csak traktort vezet. (Hol itt az összefüggés?)
A másik koma Csőröge Pista, polgári nevén Csőröge István, még polgáribb nevén Szőke András, mert ő játssza Csőrögét, aki Kiskovásznak egyben a segédje is. Szőke András ezúttal mellékszereplőként mellékszerepel, valamint ő a film rendezője és társ-forgatókönyvírója is, tehát volt neki dolga bőven, úgyhogy róla különösen csak jót, már csak azért is, mert adott interjút, ami roppant olvasmányos, és az előző lapokon található. A női karakterek legfontosabbja Gyöngyi néni, Kiskovász anyukája, aki mindig megmondja a tutit, és elképesztően hasonlít Lázár Katira. Kiskovász plátói, sőt plútói szerelme Tündike, az állástalan tanítónő, aki sikerrel indulhatna bármely Kerekes Vica-hasonmásversenyen. Irénke a szexi kocsmárosmaca pedig mintha Györgyi Anna egypetéjű ikertestvére lenne.
A Bakkermann központi konfliktusa a falut sújtó pénzhiányból ered, melynek következtében be kellene zárni az iskolát, de mivel ezt a korrupt és kopasz polgármesteren kívül (akit majd jól el is rabolnak az ufók, további részletek a filmben) senki nem akarja, ezért Kiskovásznak az a zseniális ötlete támad, hogy süssék meg a Világ Legnagyobb Kenyerét, és ezzel a rekorddal aztán megoldódnak a problémák. Fontos megemlíteni, hogy mozgóképes alkotásban a kenyér ilyen többszólamú kifejezési eszközként talán még soha nem szerepelt, mint a tárgyalt filmben, de tényleg. Amikor majd nézik a Bakkermannt, és nagyon figyelnek, illetve koncentrálva összpontosítanak, akkor megértik, hogy miért lett ez itt ennyire kihangsúlyozva. Mint ahogy a kolosszális méretű tészta megsütéséhez szükséges kemence megépítésének problematikája, illetve annak tenyérizzasztó, drámai feszültségbe ágyazott megjelenítése is kulcsfontosságú, filmelméleti úttörésként aposztrofálható. Ráadásul a bő nyolcvan perc során dumaszínházas titántalentumok, Litkaitól Kőhalmiig, folyamatosan, rövid inzerteken magyarázzák, egészítik ki a cselekményt. A Bakkermann elsődleges humorforrása az, ahogy a szereplők jelen vannak, illetve amit művelnek a vásznon, és nem a trágár beszólások vagy alpári poénok, amik meg amúgy sem. A slágergyanús főcímdalt a Bon-bon együttes adja elő, sőt még szerepelnek is a filmben, mármint a Bon-bon, és Stohl András is, de ő csak nagyon keveset.
