A művészet templomai: Leonardo Da Vinci - A lángelme Milánóban

Leonardo di ser Piero Da Vinci a reneszánsz kor legnagyobb alakja volt, egyszerre festő, tudós, matematikus, hadmérnök, feltaláló, anatómus, szobrász, építész, zeneszerző, költő és író, vagyis van miről regélni vele kapcsolatban, ezúttal a mozivásznon is.

Leonardo Da Vinci fantasztikus életéről megannyi könyv olvasható, kalandjait kiszínező, látványos tévésorozat is készült, virtuális túrára azonban eddig senki sem invitált minket a nagy reneszánsz polihisztor életével kapcsolatban. Ezt teszi most Luca Lucini rendező és A művészet templomai sorozat, amelynek előző részei, A művészet templomai - Milánói Scala, a csodák palotája, a Firenze és az Uffizi Képtár 3D, illetve és Vatikáni Múzeum 3D - már elkápráztatták a nézőket. A dokumentumfilmes elemeket és történelmi karaktereket életre keltő, játékfilmes részeket vegyítő alkotást a 2015-ös Milánói Expo keretében megrendezett nagyszabású Leonardo-kiállítás ihlette, amely hat év előkészítő munka után, 12 szekcióban mutatta be a nagyközönségnek a világ számos tájáról Milánóba szállított lenyűgöző festményeket és rajzokat.

A Milánói Király Palotában megrendezett kiállítás "virtuális tárlatvezetése" mellett a film kitekint a város Leonardóhoz kötődő további nevezetességeire is, és kiemelt hangsúlyt kap az Atlanti Kódex, a itáliai polihisztor tudományos és mérnöki jegyzeteinek, rajzainak esszenciális gyűjteménye. Új nézőpontból tűnik fel a mozivásznon Az utolsó vacsora legendás freskója; a milánói Nemzeti Tudományos és Technológiai Múzeumban feltárulnak Leonardo vakmerő mérnöki kísérletei. A mozinéző bejárhatja Leonardo szőlőskertjét is, melyet az Expo tiszteletére nemrégiben állítottak helyre.

És mit is keresett Leonardo Milánóban? Miután Firenzében Andrea del Verrocchio festő kezei közt kitanulta a festészet és a a szobrászat alapvető technikáit, és elkészítette első saját munkát, Leonardo Da Vinci 1482-ben elnyerte Milánóban Ludovico Sforza herceg udvari tudósának és művészének állását. A városban éveken át elhalmozták megrendelésekkel: ezek közül a legjelentősebb a Santa Maria delle Grazie-kolostor refektóriumában megfestett freskója, Az utolsó vacsora, amellyel 1498-ban készült el, és amit már életében a téma legtökéletesebb megjelenítéseként kezdték méltatni, a nyugati világ főműveként tekintették. A festő a Sforza hercegek bukása után rövid kitérővel ismét Firenzébe költözött, ahol Cesare Borgia szolgálatába állt, de 1506-ban Charles d’Amboise marsall, a Milánói Hercegség francia kormányzója Milánóba hívta Leonardót, aki egészen 1513 alkotott itt, megfestve a Sziklás Madonna egyik változatát és a Szent Anna harmadmagávalt, de vízvezetékeket és új kormányzói palotát is tervezett.

Bemutató: 2016. május 5.