A semmit nem felejtő és soha meg nem bocsátó Moszad-ügynökök újabb kanyarja ezúttal a Kelet-Berlinnek álcázott Budapestre visz, ahol három lelkes, de ügyetlen zsidó fiatal próbál elbánni egy megkötözött, hatvanéves nőgyógyásszal. Aztán mégis egy hetvenes éveit taposó matrónára marad a bosszú.
Ha másból nem is, a mozifilmekből mindenképpen kiderül, hogy a Moszad csak olyan ügynököket alkalmaz, akik nem képesek feladatukat anélkül végrehajtani, hogy érzelmeik el ne ragadnák őket akció közben. Ez így volt a München című Spielberg-bosszúfilmben, és igaz az Adósság című John Madden-darabra is, amiben a központi konfliktust egy ócska szerelmi háromszöggel takargatják, pedig bőven elég lenne csak bevallani, hogy a mindenhatónak beállított izraeli titkosszolgálat tagjai között feltűnően nagy a labilis idegrendszerűek aránya.
A 2007-es izraeli eredetit feldolgozó történet egy síkon a klasszikus nácivadász filmekre hajaz: van egy elmebeteg náci, aki szörnyű kísérleteket végzett a birkenaui koncentrációs táborban és egészen a hatvanas évek közepéig meg is úszta a dolgot, de a legendásan hosszú memóriával megáldott Moszad észben tartotta a Mengele köpenyéből kikandikáló Dieter Vogelt.
Három fiatalt, egy nőt (Jessica Chastain) és két faszit (Marton Csokas, Sam Worthington) küld utána azzal az utasítással, hogy fogják el, tegyék vonatra, és vigyék haza, ahol majd bíróság előtt felel bűneiért. Miközben a küldetést készítik elő, elszabadulnak a hormonok a trió három tagja között, és amit igazából egy dugással le lehetne rendezni, az lesz a film egyik központi témája: miért megy hozzá a főszereplő nő a félig magyar fiúhoz, miközben a másik után epekedik?
Az akció maga a film csúcspontja, ezt Madden (Szerelmes Shakespeare) kiválóan levezényli, a nőgyógyászként dolgozó náci és a rá vadászó zsidó nő két rendelői jelenete miatt már megéri megnézni a súlyos lelkiismeret-furdalással terhelt filmet, mert Chastain nagyon-nagyon jó ebben a tíz percben. Kár, hogy a többi jelenetben már korántsem olyan hiteles, mint azokban, amikben teljesen ki van szolgáltatva egy vadállatnak.
A kommandó innentől elcsesz mindent, amit csak el lehet, van amit azért, mert idióták, de be kell vallani, a szerencse sem áll az oldalunkon, végül is mindegy, a terv meghiúsul, a hazacsempészés nem fog menni, ráadásul Vogel is rakoncátlankodik egy sort, aminek egy sebhelyes arc (a nőé) és egy fejlövés lesz az eredménye.
A rendező a múlt mellett a jelennel is aktívan foglalkozik, amiben a három főszereplőt Helen Mirren, Tom Wilkinson és Ciarán Hinds alakítja - feltűnő, mennyivel jobb a három veterán színész, mint fiatalabb kollégáik. A jelenben ugyanis mindhármukat hősként tisztelik, hiszen saját testi épségüket sem kímélve bántak el a nácival, ebből élnek már 40 éve, de hoppácsak, hazudtak, nem egészen úgy történt minden, mint ahogy elmesélték, és ez most éppen kiderülne. Ez nem jó hír egyiküknek sem, ideje hát helyretenni a dolgokat, indulhat a nyugdíjaskommandó nácikat fogni.
A film párhuzamosan foglalkozik a két idősíkkal, ami különösen Worthintonnak rossz. Eleve érthetetlen, miért kaphatott meg egy 99 százalékban drámai szerepet egy olyan pasi, aki azon túl, hogy rettentő keményen tud nézni, érzelmet nem tud kifejezni az arcával, és eddigi filmjeiben csak az izmaira hagyatkozott. Csokas és Chastain jó, előbbi nagyjából végig tudja hozni a cinikus idegbeteget, utóbbi pedig amikor nem ripacskodik feleslegesen, egész hiteles a nácivadásznő szerepében.
A film legnagyobb hibája, hogy nem fektet túl nagy hangsúlyt a jelenre, sokkal több jelenet kellett volna Wilkinsonnal és Mirrennel, akiről még nyugdíjas kora ellenére is simán elhisszük, hogy a földön fekve, lábbal megfojtana bárkit. Az Adósság lehetett volna sokkal feszesebb (közel két órás), ha a vágónak lett volna töke ahhoz, hogy a szerelmi háromszög teljesen felesleges szenvelgéseit lerövidítse, vagy ha a rendező belátta volna, hogy a kevesebb néha több, és a hosszú átvezető montázsok helyett csak kiírta volna, hogy három hónappal később.
A forgatókönyvről ordít, hogy a Miramax Oscar-díjra szeretné benyomni, hiszen minden olyan motívum megvan benne, amit a Filmakadémia szeretni szokott, csak éppen a szív, meg az igazi lélek, az hiányzik belőle. Értékelés: 3/5.
