Az átlagtanár feleségét brutálisan megerőszakolják. A férjnek egy ismeretlen problémamentes elégtételt és alternatívát kínál a törvény lassú és bizonytalan malmai helyett. Cserébe egy apróságot kér. Idővel kiderül, az apróság elviselhetetlenül nagy.
Egy semmiség súlya
Filmvásznon A Keresztapa óta világos, hogy aki az érdekünkben végrehajtott cselekedetéért nem kér viszonzásul semmit, csak majdan egy apró szívességet, bajba fog sodorni. Jó nagyba. Igazából ez a magva Roger Donaldson rendező A bosszú jogán című thrillerének, s nem a véres vendetta.
[img id=334843 instance=1 align=left img]Egy kiegyensúlyozott életű gimnáziumi irodalomtanár, Will Gerard (Nicolas Cage) harmonikus boldogságban él – még évfordulójukat sem felejti – komolyzenész feleségével, Laurával (January Jones). A New Orleans-i értelmiségi páros élete akkor vesz drasztikus fordulatot, amikor egy este az egyedül hazafelé tartó asszonyt durván megerőszakolják (miközben a férj barátjával sakkszenvedélyének hódol). A súlyosan sérült Laura kórházi ágyánál az aggódó és forrongó Willt megszólítja egy Simon néven bemutatkozó fura idegen (Guy Pearce), aki a körülményes és kétes kimenetelű rendőri nyomozás és igazságszolgáltatás helyett felajánlja segítségét. Azt ígéri, a tettes garantáltan megbűnhődik, és soha többé nem bánt senkit. Társaival mindent elrendeznek, minden felelősséget átvállalnak, és cserébe csupán azt az apró szívességet kéri, hogy a közeljövőben legyen a rendelkezésükre egy másik ügyben. A kétségbeesett férfi először elutasítja az ajánlatot, ám látva, hogy szeretett asszonya mennyire gyötrődik a trauma hatása alatt, rááll az alkura. Kisvártatva borítékot hoz a postás, benne a feleségnek az erőszak során eltulajdonított nyakláncával és egy egyértelmű bizonyítékkal, hogy az elkövető immáron ártalmatlan. Már-már elfelejtenék a történteket, és életük visszatérne a régi kerékvágásába, amikor Simon hívja Willt: elérkezett az idő az apró szívesség törlesztésére. Mint hamarost kiderül: a viszonzás korántsem olyan kis semmiség, ahogy arról korábban szó volt…
A bosszú, mint olyan
A szervezetben és szólóban végrehajtott igazságtevés filmjei külön alműfajt képviselnek a bűn-mozik népes családjában. Főleg a magányos harcosok akciói viszik a prímet, hiszen egyetlen személlyel könnyebb azonosulni (Bosszúvágy-sorozat, Törvénytisztelő polgár, Az igazság nevében stb. és a szubjektív igazságtétel okán: A következő három nap). A bosszú jogán azonban hamar világossá teszi, hogy nem egy szimpla bosszúfilmmel akadt dolgunk, hanem egy csavarosabb thrillerrel, amiben az egyedüli küzdő hős egy komplett titkos szervezettel találja magát szembe, amelyik a mocskos utcák megtisztítását tűzte céljául, mondván, hadd hulljon a férgese.
Hidegen tálalva, melegen ajánlva
A zsigeri bosszútól összetettebb thriller működőképessége elsősorban Donaldsonon múlott. Todd Hickey és Robert Tannen forgatókönyvírók jó érzékkel szőtt, fordulatos és izgalmas történetét értő iparosként rendezte vászonra. Nem véletlenül, fogyasztható zsánerekben igen otthonos, többrétegű alkotásai (A Bounty, A leggyorsabb Indian) mellett készített már vígjátékot (Koktél, Cadillac Man), katasztrófafilmet (Dante pokla), sci-fi–horrort (A lény), politikai drámát (Tizenhárom nap – Az idegháború), krimit (Banki meló) is, de leginkább a thriller területén mozog nagy biztonsággal (Fehér sivatag, Szökésben, Beavatás).
Az alkotók az izgalmak oltárán a hitelességet erősítő szálakat áldozták fel. Kidolgozatlan és elnagyolt a férj és a feleség kapcsolata, s csak nagyvonalakban, sablonosan indokolt a titokzatos szervezet motivációja. S azt is el kell hinnünk, hogy egy átlagtanár hatékony és akcióképes hőssé tud átvedleni. Ha végiggondolnánk, hogy ez mennyi valóságalappal bír – hihető-e –, valószínűleg csóválnánk a fejünk, ám a tempó és a feszültség nem engedi, hogy ilyesmi "apróságokon" töprengjünk. A thriller-sztori sodró akcióvolta kárpótol a hibákért.
Pláne, hogy Cage az utóbbi idők-béli legelfogadhatóbb alakítását nyújtja, nem lazáskodja el a figuráját és oldja meg egyetlen bánatos-haragos arckifejezéssel. Ebben nyilván szerepet játszik, hogy egy rendesen megírt scriptet kapott és egy olyan rendezővel dolgozhatott együtt, akinek kisujjában van a szakma, és tisztességes filmeket készít.
Jones halovány jelenléte mellett – ami nem feltétlenül az ő hibája, egyszerűen a "főbonyodalom apropójának" a megformálása jutott neki –, aki eddig kétségbe vonta Pearce karizmáját, most meggyőződhet róla, erős kisugárzással megáldott színész, bármit el tud játszani.
Végezetül pedig mi is kérünk egy apró szívességet: a hektikus Cage-munkásság dacára adjanak egy esélyt ennek a filmnek. Egyszeri kikapcsolódásnak bőven megéri.
Kinek ajánljuk?
- Egy izgalmas thrillerre vágyóknak.
- Az önbíráskodás feltétlen híveinek.
- Akik meg tudják bocsátani Cage-nek A szellemlovast.
Kinek nem?
- Akik nem szeretik az akcióthrillereket.
- Akik nehezen hiszik, hogy egy irodalomtanárból akcióhős válhat.
- Akik nem tudják megbocsátani Cage-nek A szellemlovas.
6/10
