Az előző részek tartalmából: Jason Bourne (Matt Damon) amnéziás, és három filmen keresztül kutatja múltját szerte a világon – jobbára Európa turisztikailag módfelett népszerű vidékein. Először az derült ki (A Bourne-rejtélyben), hogy hősünk a CIA-nek dolgozik, és magasan képzett bérgyilkos. A harmadik filmben (A Bourne-ultimátum) pedig napvilágot láttak a kezdetek is: a csávó önként jelentkezett egy programra, melynek keretei közt új személyazonosságot kapott, törölték az emlékeit korábbi életéről, és így megbuherálva a CIA parancsára fog majd gyilkolni, hogy ezzel sok amerikai életet megmentsen. Igen ám, de e harmadik rész végén Bourne és aktuális segítője (Joan Allen) a nyilvánosság segítségével leleplezi ezt a körmönfont CIA-hadműveletet. (A Bourne-csapda című második filmből, ha jól emlékszem, nem derül ki semmi, az tűnt eddig a leggyengébb láncszemnek.)
Most valahogy párhuzamosan a harmadik résszel ereszkedünk vissza a történetbe – a CIA a piszkoskodó Bourne-nal van elfoglalva, aki csak számos említés és egy fotó erejéig tűnik fel a filmben, de mivel nem kizárható, hogy lesznek folytatások, így később akár vissza is játszhat. Mindeközben az új főfiú, Aaron Cross (Jeremy Renner) Alaszkában zúzza valami túlélőtréningen, és ahogy az ilyenkor szinte kötelező, egy faházban húzza meg magát kiképzőtisztjével. Ők is egy titkos hadművelet apró csavarkái (a védelmi minisztérium védőszárnyai alatt), melyben arra megy ki a játék, hogy gyógyszerekkel turbózzák fel a katonák szellemi és fizikális képességeit.
No, ekkor köp az ügynökség és a fél világ levesébe Bourne az emlegetett sajtónyilvánosság útján – mire a CIA fejesei, élükön a konzultálásra bevont Eric Byerrel (Edward Norton), páni rémületükben nyilván, úgy döntenek, hogy leszámolnak a másik említett programmal is, és egy távirányítású repülőt küldenek Alaszkába, hogy robbantsa fel a faházat. Cross még időben kijut, de mi lesz a kiképzőjével? Kitalálták, ő a házban marad és robban. Mindez amennyire logikus és szerfelett helyénvaló (semennyire), annyira logikus és szerfelett helyénvaló (teljesen), ami eztán következik: egy lendületes, ám kis rutinnal könnyen kiszámítható, üldözéses, viszontüldözéses, leszámolós marhaság, jól megalapozott nyereségvágyból elkövetve. Ami, ha nem ugyanabban az univerzumban játszódna, mint a korábbi Bourne-filmek, akkor simán egy egyszerű Bourne-utánzatnak tűnne, némileg kevesebb "ibusszal" (tudniillik: nyaralásra csábító helyszínnel).
De mivel ez egyfajta folytatás, még inkább spin-off, így a hasonlóságot kis jóindulattal tekinthetjük szükségszerűségnek is. S ha így vesszük, nem rossz film ez, csak hát az elmúlt tíz évben már három ilyet is láttunk (és akkor még az új James Bond-filmeket nem is említjük, pedig van némi letagadhatatlan hasonlóság). A véres valóság pedig az, hogy mind a három jobb volt ennél – még a csapdás is.
Mindehhez tán még annyit tehetünk hozzá, hogy Zeljko Ivanek nagy király, Matt Damon hiányzik is meg nem is, ellenben Franka Potente igazán feltámadhatna.
