A tűrőképesség határai

  • L. Zs. / PORT.hu

A szinopszis szerint ez a film egy rejtélyes idegen története, aki titkos megbízás teljesítésére készül. Céljait teljes homály fedi, de annyi sejthető, hogy útja a törvényen kívülre vezet. Mindez sokat ígérően hangzik, ám végül semmit nem kapunk.

Sok hűhó semmmiért
Jim Jarmusch (Éjszaka a Földön, Szellemkutya, Törvénytől sújtva) új filmjében Isaach De Bankolé játssza a főszerepet. Ahogy tőle megszokhattuk, jelenléte a vásznon erőteljes, karizmatikus. Csemegének pedig mellékszerepekben megkapjuk Tilda Swintont, John Hurt-öt, Bill Murray-t és Gael García Bernalt. És ennyiben sajnos ki is merül a film előnyeinek felsorolása. Ugyanis hiányzik a történet, adós marad a konfliktusokkal, szereplőinek nincsenek indítékai, eseményei pedig nélkülözik az ésszerű magyarázatot.

Már ha eseménynek lehet nevezni, hogy a névtelen magányos ember a film elején kap egy - velünk nem közölt - megbízatást, amit a végén végrehajt. A kettő között pedig Spanyolországon keresztül utazgat, furcsa szertartás szerint kávézik, még nála is rejtélyesebb idegenekkel találkozik, akik kódokat adnak át neki gyufásdobozokban, és egyoldalú párbeszédeket folytatnak vele hülyeségekről. Feltűnik még egy aszimmetrikus mellű meztelen nő SZTK-keretes szemüvegben, de kilétére soha nem derül fény.

Meztelen nőt minden filmbe?
A nő karakterének indokoltságát jól jellemzik Jarmusch szavai: "Isaach egyszer megemlítette nekem Paz De La Huerta nevét, akivel három vagy négy filmben szerepeltek már együtt. Én is ismertem évek óta, és felmerült a kérdés, hogyhogy én eddig nem használtam őket együtt, így aztán írtam neki is egy szerepet." Aha, értjük. Hát azért egy kicsit több energiabefektetést megért volna.

L'art pour l'art
Úgy általánosságban is orbitális kérdőjel, hogy mi volt Jarmusch mondanivalója ezzel a filmmel. Mert azt nem tudjuk meg belőle, hogy vajon melyek is az irányítás határai. Sajnos azt sem, hogy melyek a rendezői öncélúság, a filmkészítési erőforrásokkal és a nézői türelemmel való visszaélés határai.

Jarmusch eképp magyarázza a bizonyítványát: "Én így próbálom megközelíteni a filmkészítést; számomra a film szíve a karakterekben rejlik, nem a történetben. A színészek a hangszereim, akik a film érzelmi töltetét biztosítják. A történetek valahogy másodlagosak." Na de ennyire???

Az agyleszívástól az érfelvágásig
A film nézőre gyakorolt hatása végső soron attól függ, milyen lelkiállapotban ült be a moziba. Ha derűsen vagy semleges hangulatban, akkor eleinte szimplán unalmasnak, egy idő után pedig idegesítőnek fogja találni. Ha azonban éppen rossz napja van, elviselhetetlenül nyomasztónak érzi majd. Egy biztos: mindenképpen élvezhetetlen.

Teljességgel érthetetlen számomra az IMDb 1500 szavazójának 6,6-os pontátlaga. Az ő ítélőképességüket valószínűleg elhomályosította a nagy név, és azt hitték, velük van a baj, amiért nem értik a mély, művészi mondanivalót. Pedig bizony a király meztelen.

Kinek ajánljuk?
- Aki az eső elől menekül a moziba, és szeretne háborítatlanul szunyókálni két órát.
- Aki színészfetisiszta, és már attól elégedett, ha egy filmben láthatja Tilda Swintont, John Hurt-öt, Bill Murray-t és Gael García Bernalt.
- Akinek virgonc jókedvét nehéz letörni, de keresi az ezzel kapcsolatos kihívásokat.

Kinek nem?
- Aki éppen depresszívebb életszakaszát éli, és nem akar állapotán számottevően rontani.
- Aki egyébként is napi több kávéval folytat elkeseredett küzdelmet az álomkór ellen.
- Aki nincs hasra esve a nagy nevektől, ha azok a jól csengő brand-en kívül semmit nem nyújtanak.


3/10