Igazi Szabó-film a filmszemle nyitányaként kedd este bemutatott Rokonok, de valahogy mégis más.
És nem a rendező ügynökmúltjának beismerése után vált azzá.
Mesterkézzel végzett munka, Koltai Lajos operatőr szokásos meleg színeiben fürdő film. Szabó István utal vele a magyar társadalom hosszabb időre visszanyúló, ma is érvényesülő sajátosságára, amit a rendező lapunkban "törzsi" viszonyoknak nevezett, de mondhatnánk feudális rendi szerkezetnek is.
Szabónak alig kellett többet tennie a móriczi regény elemeinek puszta átvételén kívül, hogy a néző nagyon mainak érezze ezt az alaphelyzetet - és a díszbemutató közönsége annak is érezte. Ezt többször nevetés jelezte, például amikor a kormánypárti polgármester kimondta, ellenzékre azért van szükség, hogy a nép azt higgye, ő ellenőriz. Vagy amikor arról volt szó, hogyan építenek közberuházásból puccos magánvillát, vagy hogyan akarják lenyúlni a külföldről (itt: Amerikából) érkező kölcsönt.
A színészek kiválóak, a rendező azonban túlságosan is elengedi őket. Eperjes Károly városi bankigazgatóként (és maffiafőnökként) elnagyolt bohózati figurát alakít a polgármester titkár-paprikajancsiját megelevenítő Pindroch Csabával együtt. Oleg Tabakov gogoli súlyú polgármester, Kállai Ferenc és Molnár Piroska remek szatirikus rokon karakter, a főügyész feleségét alakító Tóth Ildikó viszont mikrorealista eszközökkel megformált drámai hősnő. Ezzel ki is emelkedik a rangos mezőnyből. Azért is, mert a főhős szerepében Csányi Sándor halovány jellem, gyerekes szépfiú inkább, mint naiv dzsentri. Szabó nem egységesen játszatja a csapatot. Ettől "más", kevesebb ez a film, mint mondjuk utóbbi remekműve, a Szembesítés.
