Amerikai Maugli

Biztosan ott van a szemem előtt, de nem látom. Vagyis látok ezt-azt a Messzi dél vadjaiban, leginkább a kislányt, Quvenzhané Wallist, aki hiába kicsike, betölti az egész estét, elfoglalja az egész vásznat, dacos kis vadember, tökéletesen illeszkedik a nagy amerikai gyerekszínészek sorába, Shirley Temple, Jackie Coogan, Macaulay Caulkin, sorolhatnánk tovább.

Természetes érzék és tudatosság, látszik, ahogy morcosan összehúzza a szemét, na, ezt a rendező bácsi mondta neki, és látszik, amikor csak elmosolyodik, hogy ezt nem mondta neki senki, ezt magától is tudja.

Látom az alternatív amerikai filmezést, már csak abból is, hogy a stáblistán olvasható Gazdag Gyula neve is, a rendezőt, Benh Zeitlint arra tanították, hogy a filmezés lehetőség, nem arról szól, hogy beteszünk száz dollárt és kiveszünk kétszázat, hanem hogy valamit mondani, mutatni akarunk az embereknek, amiről nem tudták, hogy érdekli őket. Amerikában ez a szegénység, a déli feketék világa, Luisiana, egy gáttal elzárt "fürdőkád", ahová rendes ember nem megy lakni, nem építkezik, mert úgyis jön a víz, és elmos mindent. A nem rendes is átmeneti szállásokat eszkábál össze, bádogból, fából, kartonpapírból, és reméli, hogy nem most jön a víz.

Le lehetne a filmet nálunk is forgatni, a probléma nagyon ismerős, nem csak az, ahogy rácsodálkozunk arra: emberek így kénytelenek és így is tudnak élni, macskakonzervet melegítenek, kukoricapálinkát itatnak a gyerekekkel, és ha kijön a hivatalos segítség, nem értik, miért nem akarják ezek a boldogtalanok, hogy meg legyenek mentve. Lehetne ilyet itthon forgatni, ha a filmgyártás még elviselné a százas-kétszázas nézőszámokat, de most az amerikaiak kockáztatnak, ők mellőzik a sztárokat, ők rángatják a kamerát, ők próbálnak szolidaritásra és érdeklődésre nevelni a moziban. Szép tőlük, de folyton érezni a szándékot, most akkor megmutatjuk, hogyan élnek mások. Ami, nem mellesleg, azt is jelenti, hogy folyton ordibálnak a filmben, nyilván a hitelesség miatt, de mégis rettenetesen idegesítően.

Közben pedig érezni a másik szándékot, a meggyőzés vágyát, az igazi élet keresését. Hogy ezt éppen a messzi délen keresik, annak is van amerikai hagyománya, nyolcvan éve Gershwin is errefelé kereste az igazi amerikai operához a témát, a színeket, a zenét. A filmesek nyilván a képeket keresik hozzá, meg a gyerekeket, mert a gyerek sok közhelyet tesz elfogadhatóvá. Ha Rocky Balboa mondja azt, hogy a bátor ember nem fut el, hanem szembenéz, akkor ne fárasszuk már egymást. Ha egy hatéves, szurtos gyerek, miközben üldözik az őstulkok, akkor az lelkiség, tanítás, fajsúly. Nem futottam, szembenéztem, és most mégsem érzem magam meggyőzve.