A japán Miyazaki Hayaot a legnagyobb élő animációs filmrendezőként tartják számon, akinek rajzfilmjei az utóbbi húsz évben nemcsak kasszasikerek Japánban és nyugaton egyaránt, hanem remekművek is. Gyerekkorában gyakran töltötte idejét csatahajók, vadászgépek rajzolgatásával és erdei csatangolásokkal, ami számos filmjében visszaköszön: a "Vörös disznó" bravúros légi csatáiban, az egy képzeletbeli retro-jövőben játszódó "Szomszédaim, a totorók"-ban vagy a Chihiro történetének erdei szellemvilágában. Második önálló munkája "A szél harcosai" volt 1984-ben (nálunk is vetítették), s sikerének köszönhetően egy társával megalapíthatta a mára Japán legrangosabb rajzfilm-cégének számító Ghibli (Szaharai szél) Stúdiót, majd néhány évvel később saját önálló stúdióját, a Butaya-t (Disznóól). Az egyre inkább felnőtt közönség számára készülő japán rajzfilm, az "anime" többnyire sci-fi témákkal foglalkozik, s erőszak és szexualitás nem tartozik óvatosan kerülgetett témái közé. Miyazaki animék azonban nem a felnőtteket, hanem a gyerekeket, elsősorban a kislányokat célozzák meg. Ezért vállalta be a Walt Disney azok amerikai forgalmazását. Miyazaki Hayao Magyarországra legutóbb eljutott műve "A vadon hercegnője" volt, egy XV. századi rajzfilm-eposz, melyet az ötvenhét éves rendező búcsúdalnak tekintett mindaddig, míg nem találkozott egy barátja kislányával, aki egy újabb mesére ihlette. Ebből lett a "Chihiro Szellemországban", mely felülmúlva a Miyazaki filmek hatalmas kritikai és közönségsikereit Berlinben Arany Medvét nyert. Animációs rendező először vehette át ezt a rangos elismerést. S tegyük hozzá méltán, hiszen rendkívül igényesen kivitelezett, csodálatos meséje kiutat kínál a Disneyland ragacsos giccskultuszából, s művészet szintjére emeli a japán kultúrában és vallásban mélyen gyökerező műfajt.
A Miyazaki filmek főhőse többnyire az ártatlan tekintetű kamaszlány, akinek szembe kell néznie a felnőtt királynővel, egy önző zsarnokkal, s miután találkozik egy fantázia világ veszedelmes és különös teremtményeivel, fontos és hasznos tapasztalatok birtokában tér haza. Így van ez Chihiro esetében is. A tíz éves kislány szüleivel eltéved egy erdőben és egyszer csak régi, templomszerű épületek között találják magukat. Hamarosan kiderül, varázslatos helyre cseppentek, az istenek fürdővárosába, mely sötétedés után csak úgy hemzseg a kísértetektől és furcsábbnál furcsább formájú isteni lényektől. S kiderül az is, hogy az odatévedt emberekre komoly veszélyek leselkednek, disznóvá válnak, de minimum átlátszóvá és sohasem térhetnek vissza otthonukba. Chihiro szerencsére elkerüli ezeket a buktatókat, s egy váratlanul talált jó barát segítségével munkát vállal Yubabánál, a fürdőház gonosz boszorkány külsejű főnökénél, hogy megmenthesse bajba került szüleit. A kislány számos akadályon keresztül elindul az önmegismerés útján. Megismerkedik a fürdőház félelmetes nyolclábú fűtőjével, megfürdeti a folyamistent, megmenti a sebesült sárkány fiút, megszelídíti a boszorkány elszemtelenedett óriáscsecsemőjét. És még sorolhatnánk jótéteményeit melynek során az eltompult, elkényeztetett kislányból egy kedves, odaadó és önálló egyéniséggé fejlődik, aki szembe mer nézni a félelemmel.
A film egyik legnagyobb élményét a XIX. századi japán fametszetek aprólékosan kidolgozott képi világát megidéző tájképek nyújtják. Túlvilági tenger és ég ábrázolásai például csodálatos repülésélménnyel ajándékoznak meg bennünket. A hagyományos cell-animációhoz ragaszkodó rendező "A vadon hercegnőjé"-ben használt először komputer-technikát. A "Chihiro..." jeleneteinek közel egy tizedénél alkalmaztak számítógépet, csak indokolt esetekben, elsősorban kameramozgások és háttértextúrák érzékletesebbé tételéhez. Miyazaki filmje bár gyerekeknek készült, olyan felnőttek számára is sok meglepetést hordoz, akiknek már régóta elegük van a sablon-érzelgős amerikai rajzfilmekből. Az istenekkel és démonokkal teli túlvilág, melyet a elénk tár, arra hivatott, hogy összebékítsen bennünket saját félelmeinkkel és felszabadító erőt adjon fantáziánknak.
