Az ember, aki nappal aludt

A maga módján döbbenetes élmény - ám negatív értelemben - az a film, amelyet a hosszú ideig Párizsban, napjainkban pedig New Yorkban élő magyar filmes, Szabó László jegyez. Szabó francia újhullámos múltja itthon legendás, színészként Kézdi-Kovács Kedves szomszédjának főszerepében kiváló, de a Rekviem egy bivalyért című itthoni filmjét követően most Az ember, aki nappal aludt rendezőjeként az elsőévesek rostavizsgáján elmeszelnék. Talán krimi, talán bűnfilm akarna lenni, de a történet teli van logiki bakugrással, funkciótlan mellékszállal, értelmetlen fordulattal. Emellett olyan unalmas, hogy az már fáj. Filmes bakik, megíratlan figurák, kínos üresség. Minden tisztelet Cserhalmi Györgyé, aki mindvégig hősiesen tette, mintha lenne mit eljátszania. Pedig talán épp oly tanácstalan volt, mint a néző, aki a vége felirat után sem tudta, mit látott. Látott-e egyáltalán valamit, összehányt jeleneteken kívül.