A bicikli különös szerepet játszik a gyermekek életében. A kiscsoportos óvodástól a nagykamaszig előbb vagy utóbb mindegyikben elementáris vágy ébred, hogy kerékpárja legyen. És kevés közöttük az olyan, mint Lóci, aki felnőtthöz illő rezignáltsággal veszi tudomásul az élet rideg valóságát, s csak azt kéri apukájától a Szabó Lőrinc-versben, hogy legalább a fejfájára írják föl, hogy "nagyon szeretett volna egy biciklit". Így amikor Gárdos Péter új alkotásában a nyolcéves Liza odafordul a Mikuláshoz, és az említett kétkerekű járművet kéri tőle, tudjuk, hogy a szituáció lélektanilag hiteles. Az egész filmről mindez nem mondható el...
A bárzongorista Misunak kisiklott az élete. Tíz évvel ezelőtt még Párizsban játszott, amikor két, Mikulásnak öltözött gengszter betört a bárba, s lábon lőtte a meggondolatlanul viselkedő zenészt. Most Misu ágyrajáró, hajnali ötkor kel, trógerol egy budapesti bevásárlóközpont raktárában. December 6-án, még nyitás előtt, a főnök azt kéri tőle, hogy egy napra játssza el a Mikulás szerepét, mert a profi Télapó az erős havazás miatt nem érkezett meg. Misu, a gázsit növelő húzódozás után beöltözik, s énekelve-mókázva osztogatni kezdi a szaloncukrot. A könnyű és jól fizetett munkában akkor áll be fordulat, amikor egy szúrós szemű kislány, Liza elmondja kérését. A férfi előbb kedvesen-viccesen, majd egyértelmű nyíltsággal próbál megszabadulni a gyerektől. A kislány azonban nem tágít, újra és újra fölbukkan a Mikulás körül. Misu és Liza együtt tölti a napot, és késő estére a bicikli is meglesz.
Gárdos Péter két változatban készítette el Az igazi Mikulást. A megoldás egyszerre jelenti a rendező profizmusát és vet fel alapvető problémákat. Kissé leegyszerűsítve arról van szó, hogy a nemzetközi gyártási gyakorlatnak megfelelően Gárdos az utolsó vágás jogát átadta a producernek. A producer és az általa felkért szakértők tizenöt percet kivágtak a rendezői változatból, lejjebb szorítva a korhatári megkötést, hogy növeljék a lehetséges nézők számát. Ez olyan mentalitásra vall, ami gyakran hiányzik a hazai mozidarabok esetében. Ám mégis ott motoszkál a néző fejében, hogy a forgatás során talán nem döntötték el elég egyértelműen az alkotók, hogy kinek és milyen filmet készítenek.
Az igazi Mikulás (általunk látott, országosan terjesztett változata) szándéka szerint karácsonyra készült családi mozi. Az alapszituáció megfelel a műfaji elvárásoknak. A kiégett, magányos férfi az év egyik jeles napján találkozik egy árva, gyermekotthonból szökött kislánnyal. A látványos, zenés finálé, az egymásra találás és az ígéret betartása is a legjobb konvenciókat idézi. A kezdet és a vég között azonban botladozik a történet. S ha a néző szigorúbb az alkotókhoz, ha több bátorságot várt volna tőlük, annak az előző film, a Porcelánbaba az oka. Gárdos rendkívüli alázattal és invencióval közvetítette a kiváló irodalmi alapanyagot, Lázár Ervin novelláit. Most hiányzott a jól kidolgozott eseménysor, s a rendező által írt forgatókönyvvel volt a baj. Az elképzelés szerint egy nap történéseit látjuk, de ami lepereg előttünk, az sehogy sem fér bele huszonnégy órába. Különösen nem úgy, hogy Misunak faprotézise van, ami meggátolja őt a gyors mozgásban. De ez még hagyján. A bárzongorista és Liza olyan motiválatlan szituációkba kerül, ahonnan csak a rendezői önkény mentheti ki őket. Sajnos ezek a helyzetek vannak többségben. És a műfaj nyugodtan elbírt volna több érzelmet, megható jelenetet. Mert volt, aki eljátssza ezeket, hiszen Gárdos most is remekel a színészválogatásban és -vezetésben. Csak a Lizát alakító Szilasi Blankát emeljük ki. A kislány nem az ölelgetni való porcelánbaba, hanem az a gyermek, aki ha ránéz a felnőttre, annak rögtön lelkifurdalása lesz.
