Attól a fájdalmas csalódástól eltekintve, hogy lényegében köze sem volt a Robert Ludlum-féle regényhez, a Bourne-trilógia filmjei a 2000-es évek legjobb akciómozijai közé tartoztak. Szívvel, ésszel, és átgondolt, látványos technikával készült alkotás mindegyik – és ez kiemelte őket a bugyuta, éppen csak tesztoszteronszint növelésre való piff-puff akciók közül. Ráadásul ritkák az ilyen ügyesen egymásba ágyazott folytatások, amik a sikeres első részeket szokták követni. A Bourne-hagyaték sikeres első három részt követ – de a „Bourne-hagyományokat” ugyanúgy őrzi.
Ugyanolyan cselesen "párhuzamos" a cselekménye az eddigiekkel, ugyanúgy egy szimpatikus, menekülő embernek szurkolhatunk, aki ráadásul szuperügynök, úgyhogy már csak ösztönből is "előre menekül". Jócskán kapunk gyors, pörgős, kíméletlen akciót is – közben pedig fel-feltűnik a háttérben, a tévében, a háttérbeszélgetésekben Bourne, úgyhogy egy kis nosztalgiával is megdolgozza a nézőt.
A Matt Damont a főszerepben váltó Jeremy Renner ugyanabban a programban vált szuperügynökké, mint az előző részek címszereplője. Úgyhogy amikor Bourne borítja a bilit, abból bizony rá is kerül – konkrétan ő is célponttá válik. Igaz, ő nem küzd amnéziával – de cserébe őt is nagyon emberi hőssé teszi egy, a Virágot Algernonnakból ismerős szituáció. Természetesen mellé is dukál egy női kerékkötő, aki ugyan egészen máshoz ért, nem az akcióhoz és a terepi rejtőzködéshez, de nagyon hasznosak lesznek a képességei – és persze az elpusztítására törekvők most is high-tech irodákban, dossziékról és projektekről beszélgető, szörnyen magas biztonsági besorolású öltönyösök. Ugye, milyen ismerős?
Eléggé részletekbe menően tudhatjuk meg azt is, hogyan is válnak (szerencsére csak egy picivel) emberfelettivé a kiképzés során az ilyen ügynökfélék – és a meglepő az, hogy a tudományos maszlag ezúttal egészen elfogadható, legalábbis ezen a szinten. Úgyhogy azt kell mondani, az első részek forgatókönyvét is író Tony Gilroy, aki Greengrasst váltotta a rendezői székben, mesterien oldotta meg a feladatot. Azok is megkapják a magukét, akik Bourne-t akarnak, azok is, akik új szemszöget, és természetesen az sem csalódik, aki csak egy jó akciófilmet szeretne látni. Az egyetlen túlzás talán a titkosnál is titkosabb LARX-projekt (???) behozatala, az sajnos egy elég színvonaltalan húzás, amit csak azért léptek meg, hogy legyen egy hagyományos "főellenség".
Ezt leszámítva azonban egy messzemenően korrekt akciófilmet láthatunk, olyan húzónevekkel, mint az ezúttal meglepően jó Rachel Weisz, vagy mint a régen látott Edward Norton. Aki tartott attól, hogy milyen folytatása lehet a trilógiának Greengrass, és az ő lemondása miatt szintén hiányzó Matt Damon nélkül, ne féljen, bátran nézze meg – ugyanaz az élmény, mégis más. A moziból kifelé jövet pedig óhatatlanul elkezd az ember álmodozni, hogy milyen jó lenne, ha lenne folytatás, amiben egymás mellett küzdhetne a két szál főhőse…
Értékelés: 8/10
