Persze aki nem látta a Némó nyomábant, vagy már teljesen elfelejtette, az biztosan jókat fog nevetni. Szenilla nyomában - kritika.
Kinek ajánljuk? Azoknak, akik már nem is emlékeznek arra, milyen jó volt a Némó nyomában, és persze azoknak, akik még emlékeznek rá, de megnéznek a gyerekkel vagy az unokával minden új animációs filmet.
Nagy bajban lenne a Pixar, hogy ha nem készül el tavaly az Agymanók, mert a stúdió a 2009-es Fel! óta nem tudott olyan jó rajzfilmet produkálni, mint amilyenek a régi produkcióik voltak. A Merida semmilyen tekintetben nem tudta felvenni a versenyt az Így neveld a sárkányodat franchise-zal, amibe sokkal több humort, szőrbe öltözött, északi harcost és látványos fantasy elemet pakoltak a készítők, a tavalyi Dínó tesó pedig nemcsak hogy rettentő unalmas volt az egész családnak, de ez lett az eddigi legrosszabbul teljesítő Pixar-mese az 1995-ös Toy Story óta.
A Szenilla nyomában sajnos ugyanúgy csak a halvány árnyéka a kultikus Némó nyomábannak, ahogy a Verdák 2 sem hozta a Verdák színvonalát és a Szörny Egyetem sem lett olyan jó, mint a Szörny Rt. A CGI persze abszolút profi, a halak részletesen kidolgozott arcjátéka simán veri egy rakás ismer hollywoodi színész érzelmi kelléktárát, és nagyokat lehet nevetni Szenilla feledékenysége mellett az új polipszereplőn is, aki kaméleonként tud beleolvadni a háttérbe. De ezzel nagyjából fel is soroltuk a pozitívumokat.
Mert ugye hogyan is készült anno a Némó nyomában?
A Pixar egyik oszlopos tagja, és fő díjhalmozója, Andrew Stanton egyik nap kitalálta, hogy a stúdió következő animációs filmjével ismét nagyot durranthatna, ha összegyúrják benne a Vakációhoz hasonló, mókás családi road movie-k és a börtönből szabadulós filmek világát, és az egészet átrakják a tengerbe. A kisfiát kereső, ideges halapuka megindító sztorijához pedig a saját életéből merített. Gyerekkorában mindig megbámulta a fogorvosa akváriumát, és egy történetet is kitalált arról, hogy a doki díszhalai valójában a tengerből lettek kifogva, és biztosan nagyon szeretnének már hazajutni. Felnőttként, a '90-es években pedig az a fajta túlaggódós apuka lett belőle, aki annyit szorongott azon, hogy egyszer elveszíti a fiát egy vidámparki forgatagban, hogy egyszer tényleg elveszítette a fiát egy vidámparki forgatagban!
Az Egy bogár élete munkálatai alatt megírta a Némó forgatókönyvét, aztán a Pixar pénzén egy rakás korallszigetes búvártúrát szervezett magának és a kollégáinak, így végül olyan jól megtanulták, hogyan mozognak az óceán halai és tengeri csillagai, hogy a végeredmény egy újabb Oscar-díjas Pixar animáció lett.
Ehhez képest hogyan készült a Szenilla nyomában?
A Pixar és a Disney nem mindig voltak ekkora barátok, mint most. A Szörny Rt. és a Némó nyomában sikerei után a Disney-fejesek úgy döntöttek, hogy egy Pixaren't gúnynevű, saját 3D rajzfilmstúdióban fogják elkészíteni a Némó 2-t és a Szörny Rt. 2-t, meg a többi Pixar-klasszikus folytatását. Ebből végül semmi sem lett, Andrew Stanton viszont úgy volt vele, hogy inkább megcsinálja ő a folytatást, mielőtt másnak jutna eszébe a cégcsoporton belül. Közben megírta és megrendezte a 2012-es John Carter-filmet a Disney-nek, ami akkorát bukott, hogy utána muszáj volt valami stabilan kasszarobbantó blockbusterrel visszaállítani a renoméját. Összeszedte, mik voltak a legjobb dolgok a Némóban (Pizsi örökös aggódása, Szenilla feledékenysége, a szörfös teknőcök száguldozása meg az izgalmas szökési tervek), a kollégái meg rutonosan, de lélektelenül megrajzolták az első rész szürke másolatát.
Az mondjuk jó pontnak számít nálam, hogy miután a Pixar-csapat megnézte a fogságban sínylődő kardszárnyú delfinekről szóló Blackfish-t, átírták a sztorit, és az óceanarium helyett egy állatkórházként funkcionáló Tengerbiológiai Intézet lett a helyszín.
A Szenilla nyomában viszont tényleg az első rész ötlettelen remake-je lett. Annyi különbséggel, hogy ezúttal nem a fogságba esett, és épp szökni készülő Némót keresi az apja, hanem a szüleit kereső, fogságba esett Szenillát keresi a két bohóchal. A végeredmény persze látványos, az akcióhősként viselkedő halakon rengeteget lehet nevetni, sőt, még a család és a barátok fontosságát szájba rágó Nagy Tanulság sem annyira szirupos, mint amennyire hisszük az elején. De a Némóhoz mérve a Szenilla csak annak szórakoztató, aki vagy nem látta az első részt. vagy már elfelejtette, mint a körbe-körbe úszkáló aranyhalak.
Reméljük, a harmadik rész nem a Pizsi nyomában címet kapja majd a magyar forgalmazótól, és nem arról fog szólni, hogy Némó és Szenilla elindul megkeresni a fogságba került Pizsit, aki ezalatt épp próbálna megszökni, de persze véletlenül összetalálkoznak, így minden jóra fordul a történet végén.
Értékelés: 6/10
