Dallas Pashamende

Pejó Róbert első nagyjátékfilmje, mely egyike volt az idei filmszemle legszínvonalasabb alkotásainak, nem mindennapi környezetbe kalauzolja nézőit. A történet egy romániai szeméttelepen, a szeméthegyek között guberálásból élő roma-közösség berkeiben játszódik. Radu is itt töltötte gyermekéveit, később azonban édesanyja segítségével maga mögött hagyhatta a nyomort és a városban kezdett új életet. Öltönyös tanárember lett belőle, szép kilátásokkal és csinos menyasszonnyal.

Radunak sikerült szakítania a múltjával, hősünk legalábbis ebben a hitben látogat haza apja temetésére, a rövidre tervezett látogatás azonban sorsfordító jelentőségűnek bizonyul. Pejó a gyökerek elszakíthatatlanságáról és a társadalom peremvidékén élő kitaszítottakról mesél: noha az ilyesfajta történetek - játszódjanak akár egy szeméttelep nyomorában, vágy bármilyen más környezetben - aligha tekinthetők újdonságnak, a rendezőt dicséri, hogy képes közel hozni nézőihez az ábrázolt sorsokat. Pejónak jó szeme van a részletekhez is, a szeméttelep mindennapjait, a közösségen belüli erőviszonyokat egy-egy árulkodó jelenet jóvoltából hamar kiismerhetjük. Vannak a történetnek persze hagyományosabb vonulatai is, ilyen például Radu harca a telepet irányítása alatt tartó maffiózószerű kiskirállyal és ilyen a gyermekkori szerelme felbukkanása is a Gryllus Dorka alakította cigánylány személyében.

Fordulatokban tehát nincsen hiány, Pejó filmjének legnagyobb erénye azonban a továbbiakban is a hozzáértő hangulatfestés és a meggyőző színészi játék marad. Ez utóbbi nagyrészt a Radut alakító Bogdán Zsolt-nak köszönhető: a szélesebb közönség berkeiben ismeretlennek számító színész magabiztosan, finom eszközökkel építi fel figuráját, s a filmbeli szerelmét alakító Gryllus Dorkáról is elmondható, hogy megérdemelten vehette át a szemlén a legjobb színésznőnek járó díjat.

Összességében tehát van minek örülni. A forgatás nehézségei ismertek, az eredményt látva azonban jó érzéssel állapíthatjuk meg, hogy a hősies erőfeszítések megérték a fáradságot. Olyan film született, melynek komoly esélyei vannak arra, hogy ne csak a hazai mozikban találjon közönségre. Ez pedig, olyasvalami, ami igencsak ritkán állítható egy magyar film esetében.