Reviczky Gábort taxisként, Martin Csabát pedig multifunkciós mindenesként láttatja. Ennyit tud a Dobogó kövek. Ezen kívül csak ismeretlen arcokat, egy chip'n'dale fiút, Szabó Kimmel Tamás bevert szemeit és Vad Katit a sörcsap mellett.
Közhelyes alapszabály, de igaz: a kevesebb több. Martin Csaba itt egyértelműen túl sok. Rendező, színész, forgatókönyvíró, producer, vágó és casting director egyben, aki önerőből készítette el ezt a mozit. Hadd tegyem hozzá kissé pikírten, hogy bár ne tette volna.
Izzadtságszagú és felettébb elfáradt jelenetek váltakoznak, a sztori vezérvonalai pedig tökéletesen elbeszélnek egymás mellett.
Fél óra alatt is rá lehetett volna vezetni a nézőt arra, hogy örökség van, pénz nincs, és a barátság meg a szerelem a legfontosabbak a világon. Nem változtat ezen sem a vásárlókedvű nagybácsi, sem a zsarolás. A lilára színezett smink sem, bár ez utóbbi legalább jól áll az összevert Szabó-Kimmelnek, aki később - nőnek beöltöztetve - ritka rusnya lesz.És ha még sikerült volna ezzel a szakállas trükkel kimenekíteni a kocsmából az őt üldöző maffiafőnök elől, akkor megérte volna a Kleopátra-paróka is, de így. Így az egész teljességgel értelmetlen.
Halottaságy, ravatal, piros jegyzetfüzet, mikrofonállvány, pár korsó sör, kis sztriptíz váltják egymást, aztán átcsapnak az elemlámpa - kapucnis felső - fürdőkád lehangoló egymásutánjába, és egyedül Pindroch Csaba vissza-visszatérő alakja nyújt valami kézzelfoghatót: az egyetlen olyan szálat, amit el tudunk helyezni a dobogó kövek alatt.
Nem úgy, mint a nehézkes diáklány nyögvenyelős angolóráját: ez a jelenet például olyan vontatottra sikerült, hogy itt kell elárulnom: sajátélményből született.
A film honlapján lévő kulisszatitkok szerint Martin Csaba egykor nyelvvizsgabiztosként dolgozott, és nyelvórákat is adott. Sőt, a vágóképeken látható tankönyv is egyike annak az ötnek, amit ő írt.
Forgatókönyveit tekintve a Dobogó kövek nem az első, mégsem érezhető benne az a plusz, ami emberközelibb vagy élvezetesebb végeredményt hozna.
Az elcsépelt poénok miatt helyenként az az érzése támad a nézőnek, hogy csak szórakoznak vele.
Nehéz ügy ez már önmagában is, egy olyan helyzetben meg főleg az, amikor a vászon innenső oldalán kellene szórakoznunk: Nevetnünk az ócska hasmenéses fordulaton, amit ennél szájbarágósabban nehezen lehetett volna megoldani, az elsőrandi – vonatvécé együttes dacára is.
Mögöttes tartalmat vagy átvitt értelmet kár keresni a poénok mögött, mert ebben a filmben sajnos tényleg minden az, aminek látszik. A Gézát alakító, kigyúrt karakter (Tánczos Tamás) például valóban volt chip'n'dale fiú. Valahogy tényleg nehezen hinnénk el neki, hogy civilben öltönyös egyetemi tanár, de ezt írhatjuk a bravúros színészi teljesítmény számlájára. Vagy inkább csak örüljünk annak, hogy Martin Csaba őt választotta. Mert - afféle többfunkciós filmkészítőként - legalább akadt egyvalami, amit ő is jól csinált.
3/10 pont
