Íme egy elképesztően vicces és izgalmas akciókomédia onnan, ahol minden pofon ered, vagyis Hongkongból, amely egyben tiszteletadás az olyan nagy mesterek előtt, mint Bruce Lee és Charlie Chaplin!
A film készítői, élükön a hongkongi rendező-színész-író-producer csodagyerek Stephen Chow-val, minden bevetettek, amit ma az akciófilmek és a vígjátékok világában törvényesen bevethető – nem riadtak vissza semmitől. Itt aztán tényleg minden megengedett a hagyományos harcművészet és a leglátványosabb számítógépes trükkök mellett a stílusparódiától a régi mesterek előtti legőszintébb tiszteletadáson át az átszellemült bohóckodásig és a legkeményebb akcióig.
Már a film első perceiben egy véres bandaháborúba csöppenünk a harmincas évek végi Sanghajban, ám az igazi leszámolás nem a különböző triádok közt zajlik le, hanem a legnagyobb banda, a Baltások és a szegénynegyed korántsem félős és egyáltalán nem higiénikus lakói között. Aki pedig mindezért felelős, egy piti szélhámos, meg nagydarab, de teljesen ártalmatlan barátja, akik ügyetlenkedésükkel csendes kung-fu mestereket és mindenre elszánt bérgyilkosokat ugrasztanak egymásnak, hogy aztán tényleg mindent elárasszon a pofoneső!
Senkit ne tévesszen meg a helyenként teljesen elfajuló bohóckodás, mert a legapróbb részletet is gondosan kidolgozták és a legkisebb szerepekben is igazi veterán harcművészeket láthatunk. A rosszkülsejű háziurat játszó Wah Yuen annak idején Bruce Lee dublőrje volt, ma világhírű harcművész koreográfus, ronda, láncdohányos neje, Qiu Yuen pedig Hongkong ünnepelt dívája és akciósztárja volt. A film legnagyobb vonzereje azonban mégiscsak az, hogy egy igazi old school darab. Felépítésében, látványvilágában, párbeszédeiben és persze harcjeleneteiben a hatvanas-hetvenes évek klasszikusait idézi, és felvonulnak benne a régi kung-fu filmek legszebb elemei, az ártatlan öregember külsejű vérszomjas gyilkosok, suhogó köntösök, no meg az olyan halálos technikák, mint a tigriskarom, a daruállás és a részeges majom!
