Nincs más szó, amely ily elemi erővel bírna lányok és asszonyok felett, mint az esküvő, amelynek szezonja hivatalosan megérkezett a tavasszal és két filmmel is, a spanyol Mindenáron esküvővel és a Bazi nagy görög lagzi 2.-vel. Persze vannak előzmények is.
Ronda ügy (1998)
Ha nincs a Ronda ügy, valószínűleg nem születik meg a maga folytatásaival a Másnaposok sem, hiszen Peter Berg sötét lelkű vígjátéka szinte mindenben megelőlegezte későbbi szellemi társát – csak mindent durvábban csinált. Itt is egy legénybúcsú készül Las Vegasban, elég hasonló karakterekkel, és itt is minden rosszul sül el, csakhogy az emlékezetkiesés üt be, hanem egy prostituált halála hőseink hotelszobájában, és ez még csak az eleje, mert innentől minden egyre bizarabb és kegyetlenebb lesz, hiszen a bepánikolt barátok hamarosan egymás ellen fordulnak. A jószándékű vőlegényt az ekkor még csak színész, nem rendező Jon Favreau alakítja, a társaság leggátlástalanabb tagját pedig Christian Slater, de a legriasztóbb figura Cameron Diaz - ő a szörnyeteg menyaszony, aki végül megkapja, amit megérdemelt.
Koszorúslányok (2011)
Paul Feig a női vígjátékok koronázatlan királya, és miért pont az esküvős film ne menne neki? Tény, hogy a Koszorúslányok nem sokkal a hasonló témájú, csak férfi főszereplőkkel forgatott Másnaposok után jelent meg, és nyilván kicsit kölcsönzött is onnan, de ez a film ma már frissebbnek hat, mint az a film. A konfliktus a következő: szétesőben lévő hősnőnk (Kristen Wiig) legjobb barinője házasodni készül, de egy új, gazdag és magabiztos barinő elhappolná az esküvői tanú megtisztelő felkérését, és ezt le kell harcolni. Lesz is cicaharc meg irdatlan gyomorrontás az esküvői ruha szalonban, ami más filmben iszonyú kínos lenne, de itt még ez is vicces, és ekkor ismertük meg az azóta is pörgő Melissa McCarthy-t.
Lánybúcsú (2012)
A leánybúcsú kicsit olyan, mint a Koszorúslányok undok, kellemetlenkedő mostohatestvére, hiszen ezek az esküvőre készülő lányok senkivel sem kedvesek. Nem is igazán érteni, miért tekintik egymást a legjobb barátnőknek, pedig így van, és amikor egy régi középiskolai barátnőijük, aki jóval kevésbé népszerű és csinos, mint ők, előbb készül férjhez menni, mint ők, a lányok kicsit megvadulnak. Adott az irányításmániás Kirsten Dunst, a szétesett, könnyen kapható Isla Fisher és egyik új kedvencünk, az érzékenységét kőkemény cinizmussal palástoló Lizzy Caplan, no és egy használhatatlanná vált menyasszonyi ruha, és jöhet mindenféle kavar. A játékidő vége felé azért kiderül, hogy van a filmnek lelke, és helyrerázódnak a dolgok, de addigra elég sok karaktert sikerül megutálnunk – de az igazság az, hogy a legtöbb esküvőn pont ilyen emberek vesznek részt..
Mamma Mia! (2008)
Íme minden esküvői film pápája, a profin megtervezett és kivitelezett giccs netovábbja, hihetetlen sztárparádéval és az ABBA zenéjével meg kicsike görögöcske szigetecskével. Ide érkezik három apajelölt lehetséges lányuk meghívására, aki szeretné megtudni, ki közülük a vér szerinti, de ehhez az anyukának is lesz majd néhány szava. Akarom mondani dala, mert itt minden jelenetben felcsendül a nagy svéd disco zenekar egy-egy örökbecsű slágere, hogy szóljon az érzésekről, a napfényről és a boldogságról. Persze szerethető az eredetileg
Broadway musicalként indult darab, és remek színészek szórakoznak benne remekül, csak valahogy túlságosan „terméknek” hat. Ja, és itt sem az házasodik meg végül, akinek az esküvője érkeznek a vendégek.
Négy esküvő és egy temetés (1980)
Volt idő, amikor a lányok állva pisiltek a hebegő-habogó, kisfiúsan vigyorgó Hugh Grant és Andie MacDowell nem egy kozmetikai cég arca, hanem igazi sztár volt. Rég is volt, talán igaz sem volt, de ennek a kornak volt meghatározó darabja Mike Newell munkája, a nemes brit vígjátéki hagyományokat felvonultató, illetve olcsó formában exportra is alkalmassá tevő Négy esküvő és egy temetés. Hőseink egy esküvőn pillantják meg egymást, és tudjuk, hogy össze is fognak jönni, de további három esküvőnek, számos roppant kínos helyzetnek és egy szomorú halálesetnek kell bekövetkeznie, hogy az első szenvedélyes éjszakából valami több is legyen. A tanulság: ha ismerünk egy olyan lányt, aki úgy néz ki, mint Andie MacDowell, akkor ne kérjük meg más lány kezét.
Mögöttes szándék (2011)
Lássuk be, a legtöbb esküvői vígjáték csak a romcomok egyik, a műfaj minden szabályát az elejétől a végéig betartó alfaja, de vannak üdítő kivételek. Max Winkler debütáló filmje ugyan kissé emlékeztet Wes Anderson munkáira, de önmagában is megállja a helyét, hisz kedves és eredeti. Pedig ünneprontásról van szó, hiszen hősünk azért cipeli magával a legjobb barátját a hétvégére valahová vidékre, hogy tönkretegyék volt barátnője esküvőjét, hiszen a srác meg mindig szerelmes. Ami azt illeti, talán a lány is, pedig magasabb, idősebb, szebb és talán okosabb is, mint a fiú. Nem is tudom, hogyan jártak ők egykor, de valahogy elhisszük nekik, hogy volt és lehet köztük valami, még úgy is, hogy a vőlegény egy jóképű és vicces angol, remek sálakkal. Majd elfelejtettük, a menyasszony Uma Thurman, már csak miatta is érdemes végignézni a filmet – és a legtöbben ilyen környezetben és ilyen zenére szeretnék frigyre lépni.
Futottak még: Margot az esküvőn, Muriel esküvője, ünneprontók ünnepe, A halott menyasszony, Álljon meg a nászmenet! és Szeretném, ha szeretnél
