Mindenki látott olyat, hogy valaki öszszeráncolt homlokkal kiejti azt a szót, hogy "internet", és ezzel valami nagyon rejtélyeset és sötétet, magát az ismeretlent nevezi meg, amihez képest a pokol is maga a vidámpark. Filmünk is innen vág neki, az FBI netbűnözésre szakosodott szakemberei egy nagyon riasztó világgal állnak érintkezésben nap mint nap, mintegy folyton az oroszlán szájába dugdossák a fejüket, ennél riasztóbb már csak egy van: az az információmennyiség, amit ők tudnak és tudhatnak a felhasználókról. Csakhogy néha ez is kevés, esetünkben a rejtélyes bűnöző olyan weboldalt fundál ki, ahol roppant furmányosan konstruált kivégzéseket látunk, és minél többen bámuljuk, annál gyorsabban szenved ki az áldozat.
Ez volna hát a központi metafora, ami tán kissé túl komolyan is van véve, mert bár a nethasználat személyiségformálása érdekes kérdés, mégsem biztos, hogy egy thrillerrel hozhatjuk ki belőle a legtöbbet. Mondjuk azért, mert az arctalan, következmények nélküli erőszak- és kegyetlenségfogyasztás, ami ellen filmünkben próbálunk ágálni, szerves része a műfajnak - e tekintetben kulcsjelenetnek tekinthető, amikor a főhős, Marsh ügynök és csapata rábukkan egy holttestre, s az előbb odaérkező dolgozó a látványtól iszonyodva szól oda a kolléganőnek: "Ezt inkább ne nézd meg." Ám a kamerára és ránk mindez nem vonatkozik, akkurátusan végigpásztázhatjuk az áldozati porhüvelyt.
A Gyilkosság online-t tán csak az utolsó jelenete menti meg attól, hogy tökéletes önellentmondássá váljon, de az már csak halottnak a csók.
