Már kb. fél évvel ezelőtt megjelentek a neten az első fotók Harry Potter első csókjáról, és bár a jelenet a filmben is szerepel, azért az ötödik epizód mégsem emiatt lesz emlékezetes a rajongók számára. A romantikus tiniszál a negyedik részben jóval erőteljesebb volt, ahogy az akciójelenetek is sokkal látványosabbra sikeredtek Alfonso Cuarón és Mike Newell rendezésében. Akkor mégis mit tartogat A Főnix Rendje a fanok számára? Minden eddiginél több látványt és intrikát.
Éppen ez az, amiért az új rész sokkal kevésbé lesz élvezhető azok számára, akik korábban nem olvasták J.K. Rowling regényfolyamát. A sok név, utalás és kavarás megértéséhez nem árt képben lennünk a szereplők viszonyrendszerével, amihez viszont még ez a két óra feletti játékidő is kevésnek bizonyul. Rowling a könyveiben annyi figurát mozgat, amennyi egy filmben bármelyik rendezőnek nehezére válna, viszont egy Potter-mozi direktora egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy a rajongók kedvenc figuráit csak úgy kiírja a történetből.
A történet továbbra is Voldemort nagyúr visszatérése körül forog, de mégsem ő az új epizód főgonosza, hanen az utóbbi évek egyik legjobb negatív alakítását produkáló Imelda Staunton (Vera Drake), aki Dolores Umbridge professzor szerepében olyan elképesztően tenyérbemászó, hatalomittas és idegesítő, hogy még a legbékésebb néző is ökölbe szoruló kézzel nézi végig minden ténykedését. Az ő alakítása a film legfőbb mozgatórugója, és a színésznő szerencséjére új szereplőként a lehető legnagyobb teret kapta rendezőjétől. A többiek ezt már nem mondhatják el magukról, pedig David Yates rendező hívó szavára a brit színjátszás színe-java vonult fel a projekthez.
Roxfort sorsa ezúttal is Harry Potteren és barátain múlik, akik most öregedtek a leglátványosabban az eltelt epizódok között. Mivel azonban a Beverly Hills 90210 esetében is elfogadtuk, hogy harminc éves színészek játszanak középiskolás diákokat, így ezzel most sem lesz komoly problémánk, és szerencsére ez esetben nincs is ilyen radikális különbség a színészek és karaktereik életkora között.
Az akciójelenetek visszafogottsága ellenére a látványvilág ezúttal is lenyűgöző, egyedül Hagrid "kis"tesóját, Grópot érzem kevésbé sikeredettnek. A trükkmesterek az óriás létrehozásához A Gyűrűk Ura Gollam-technikáját vették kölcsön, ám az eredmény Andy Serkis-nél évekkel ezelőtt jóval meggyőzőbb volt, mint Tony Maudsley esetében.
A Harry Potter-filmek mindig is a könyv kiegészítőjeként működtek igazán, az írott oldalak vizuális megvalósításaként. Az új rész is ezt a képeskönyv szerepet tölti be, és aki nem vágyik ennél sokkal többre, az tökéletes kikapcsolódást kaphat a multiplexek sorai között.
