Imposztor

Az Énmás.Tudom, ki vagyok, Ők mégis mást állítanak. Ki is vagyok én akkor tulajdonképpen?

Imposztor - e címet hallva nyugodtan gondolhatnánk egy XIX.századi drámára is akár, jelen esetben azonban teljesen másról van szó. Philip K. Dick 1952-ben vetette papírra e film alapjául szolgáló novellát,ez többségünk számára még nem mond túl sokat, de ha azt mondom, hogy Szárnyas fejvadász, vagy Emlékmás, a sci-fi rajongók biztosan felkapják fejüket. Igen, e két tudományos-fantasztikus alapmű is Philip K. Dick írása alapján készült. Az 1982-ben az örök virtuális térbe távozott Dick az ekkortájt megszülető, és manapság is terjeszkedő cyber-kultúra egyik, ha nem a legfontosabb apostola, az általa közreadott 36 regény, és 5 novellagyűjtemény javarészt az akkoriban még csak jövendölt cyber és virtuális világegyetem morális és etikai dilemmáit feszegette, ma már kezdjük mi is sejteni, milyen megdöbbentő éleslátással és ráérző képességgel. Az előbb említett két mű is e tárgykörrel foglalkozott, hatása nyilvánvaló a Mátrixra is. Nem meglepetés, az Imposztor világa is egyfajta lehetséges szép, új világ. Ugyanaz a rideg, hideg, elgépiesedett környezet, mint az ismert példákban, az emberekbe bizonyos simkód van építve, ezeken keresztül ellenőrzi minden lépésüket az arra rendeltetett hatalom, a városokat elektromágneses búra védi, a kívül rekedtek sorsa kilátástalan. A Földet megsemmisítő támadás fenyegeti az Alfa Centauri fejlettebb, ám gonoszabb lényei részéről. Spencer Olham (Gary Sinise) kiváló képességű tudós, egy, a támadók ellen hatásosnak vélt fegyver kifejlesztésén dolgozik. Majdnem kész a bomba, Spencer agyában azonban Einstein gondolata visszhangzik: Két végtelen dolgot ismerek, az egyik a világegyetem, a másik az emberi butaság, de az előbbiben nem vagyok biztos. Élete ekkor nem várt, rémisztő fordulatot vesz: a titkosrendőrség őrnagya, Hathaway (Vincent D'Onofrio) megvádolja azzal, ő már nem is önmaga, csupán a centaurik egyfajta DNS-ből klónozott replikáns kémje, ám Spencernek emlékei vannak, tudatában van önazonosságának, be kell bizonyítani igazát. De szöknie kell, nem bízhat senkiben, még Mayában, a feleségében (Madeleine Stowe) sem. Spencer menekül, üldözői, és talán valódi önmaga elől is?

Gary Fleder új Dick-adaptációja látványban és speciális effektekben mindenképpen felveszi a versenyt a két korábbi verzióval, hogy azonban ebből is kultusz lesz-e, azt döntse el az idő. Gary Sinise-en nem múlik, hitelesen alakítja a széteső személyiségű, paranoiába zuhanó tudóst, képes érzékeltetni Spencer bensőjében zajló szörnyű változásokat, önmagával szemben felnövő borzalmas kételyt. A film legjobb jelenetei azok, amikor egyedül látjuk őt önmagával viaskodva. A szédületes látványzuhatag, az üldözés akciójelenetei viszont mintha kissé túlméretezettek lennének, a nyugtalanító mondanivaló jelentőségét mindenképpen tompítják, mint ahogy ezt teszi az enyhén szentimentálisra sikeredett befejezés is, de hát a producerek nagy urak.

Mindezzel együtt az Imposztor kiemelkedik a szokványos sci-fi akciófilmek sorából, látványos és mondanivalóval bíró mozi, a baj csak az, hogy Ridley Scott már megcsinálta a Szárnyas fejvadászt, és Spielberg is csinált egy hasonló, nem teljesen jelentéktelen mozit. Mi is volt a címe? A.I.? A lényeg viszont hogy a jövő itt van, benne vagyunk rendesen, hogy aztán jó fog-e belőle kisülni, csak rajtunk múlik. Mi jók vagyunk, a dolgunkat jól végezzük, így aztán jöhetnek a gonoszok, esélyük sincs.
Talán.