Jó zene meg uncsi bogárszemek

Az alapötlet jó. Az eszközök is, mert írni kell, ami képlékeny dolog, de a cél érdekében úgy tűnik, bárki képes rá. A cél pedig? Most egy nő kegyei. Mindig más nőé, más aspektusból. Igazi félreértéses vígjáték ez, ráadásul a javából, de nem győzött meg a színészi játék. Akkor sem, ha ezt a színészt Audrey Tatou-nak hívják.

Most a fekete bogárszemeket hanyagul kivillanó melltartókkal ötvözték és elegánsra kócolt frizurát is adtak mellé. A haj bizony kulcskérdés, különben nem lenne Mosás, vágás, ámítás már a cím is. De vannak ennél sokkal időszerűbb, sokkal ütősebb kérdések, amelyek mellett mi még el tudunk menni, de a rendező, Pierre Salvadori nem.

Ha nagyon komoly szociológiai kérdéskörbe helyezném a filmet, azt mondanám, időszerű a patriarchális társadalmakban uralkodó szabályok modern csomagolása, és ha belevesszük ebbe a körbe a férfi-női kapcsolatokat minden tudományos - és tudománytalan - vonatkozásukkal együtt, akkor meg pláne.
Mégis csak annyit mondok, hogy meglepő és üdítő fordulat egy fodrászüzletbe vinni mindent, ami nem oda való, mert Émilie (Audrey Tatou) üzletében sok lélek, empátia, emberi méltóság és őszinte aggodalom van, mindez amolyan vicces, döcögős köntösben, és az egész nemcsak humort kreál, hanem kis fájdalmat, kis groteszket is.

A magányhoz mindig lehet nyúlni, mert hálás és produktív téma, de a miliő! Na az adott kell, hogy legyen: A Mosás, vágás, ámítás magányos hősnője (Nathalie Baye) egy gyönyörű francia városkában magányos, és ezzel sokkal előbbre van, mint New York-i társai, akik alatt csak úgy kopik az a Manolo Blahnik. A cipőkérdés itt, az azúrkék tengerparton is előkerül, így Maddy eszeveszetten rohan titkos hódolója, Jean (Sami Bouajila) után, aki lehetne akár nyelvészprofesszor is, de inkább szerelmes ipari munkás marad.

Ebben a francia moziban egy férfi és egy egy nő vágyait láthatjuk: mindkettő boldog, vagy inkább fair szeretne lenni, csak nem együtt, és erre hosszú ideig nem is jönnek rá. Valójában a nő lánya - aki egyszerre a férfi főnöke is - mozgatja a szálakat, és erre már a legelején rájön. De ne higgyük el, hogy ennyire egyszerű sztorival van dolgunk! Csak a poén, nos az lelőhetetlen, legalábbis innentől.

A Mosás, vágás, ámítás nem randifilm, nem is dráma, csak egy bogárszemű mozi, olyan, mint Tatou. És ha nem várunk többet tőle, mint Bouajliától, akkor szórakoztatni is fog. Baye mezítlábas futójelenete viszont nagyon is megéri a zenei aláfestés miatt, sőt. Az egész tulajdonképpen csak amiatt éri meg.

6/10 pont