Mi lehet a magyarázata annak, ha Kamarás Iván magát játssza? Valaki portréfilmet forgat. Valaki groteszket forgat. Ha bármi más történik, a vállalkozás alig-alig értelmezhető. Meskó Zsolt nem forgatott portrét, sem groteszket. Székely Ivánnak hívják a főszereplőjét, és az e tényben megmutatkozó, a realitás és az elemelés között való funkciótlan tévelygés alapvetően meghatározza ezt a - játékfilmet. A fotós például a "Women´s life" magazintól érkezik vegzálni a főhőst, de a történet szerinti reklámspotot már a "Danubius"-nál vásárolják, és a sztárról a "Színes mai lap" nem ír egy sort sem. Szerencse, hogy bekerült a filmbe Hajdú Szabolcs és Török Illyés Orsolya is (nem lehet nem észrevenni, hogy velük a Presszó mellé a Macerás ügyek című film atmoszféráját is becsempészni remélték).
Ismét yuppie-k társaságában vezetjük a tesztautót, dobjuk el flegmán a mobilt, kacagunk teli szájjal. Ha más nem, egy jól megválasztott terjedelem még mindig a készítők kezére játszhatott volna; A fehér alsó (szintén K. I.-val) kisjátékfilmként meg tudott maradni ironikusnak. Ám így, sokadszorra kezd gyanússá válni a dolog, tompul, majd szűnik a kritikai él. Itt valaki nem kineveti a felszínt, de hempergőzni vágyik benne. Oda-vissza forogni, hogy a stílus át- meg átjárja, a fényűzés dobja ki magából, ő meg gyűlölje azt fröcsögve, majd térhessen vissza, és közben ne nője ki az Armani zakót. Ez történik a mi saját keretére szegezett Ivánunkkal is, csak nem ilyen fordulatosan. ´ már az első kockán kiégett, mint egy hatvanas izzó. A kiégés kitart úgy a film háromnegyedéig, de nem mint folyamat, hanem mint állapot. Láthatunk kis aláfestő epizódokat arról, hogy mennyire is, milyen igen nagy mértékben van kiégve ez a fiú. Forog körülötte a showbusiness forgószele, (Fullajtár) Andrea menedzser süvölt hol Iván bal, hol jobb fülébe ilyeneket: "rád csörgök reggel, tévéinterjú, borosta nem kell, most nem a középkorú nők a célközönség". Meg: "Ha már ott vagyunk, bevállaltam neked egy versfelvételt is, persze csak ha utána elénekelheted a Kell nekem a vágyat az új cédédről." És amikor Iván ilyeneket hall, nem lesz túl ideges, csak finoman odatéve illúzióvesztett, elnéz a semmibe, és nagy bociszemei alól valami olyasmit motyog, hogy "de hát hogy fér az össze József Attilával?". (Ez is azért van, mert miközben ő egy szexszimbólum meg tévésztár meg barterban megvehető hakniálom - Hamlet is a színházban. Érthető, ha attól fél, hogy az érzéketlen showbusiness majd kifacsarja őt. Ja, és ezen kívül vágyakozik cefetül elvesztett civil élete után, szerényen szomorkodó kedves, nagyi rétese, apám becsülete, ilyenek.) Ez megy jó darabig, majd Iván bedühödik, hányja a fittyet mind a sok pénzekre, jön egy kiborulásjelenet, mindenki megkapja a magáét, Iván beint nekik, és mi lesz a vége? Az, hogy nincs neki már hova visszatérni, mert másnak adták Hamletet. Az élet kegyetlen, ezt tudtuk eddig is, de így a szemünkbe mondva, ilyen kíméletlen tárgyilagossággal azért mégis megrázó. Jaj!
