Lakótelepi love story

A helyszín Békásmegyer. Őslakótelep, betondzsungel, telepi fejek és nyári napsütés. Bejátszik még a Duna part, mint romantikus helyszín és persze a sok lakótelepi luk-lakás, a korlátozott méretű életterek. Pattog a labda, repkednek a poénok és a meztelen nős képek: tesó meg haver az egész környék, akár valami nagyobb faluban. Erős a hely szelleme.
Dyga Zsombor filmje itt, ezen az esztétikailag talán hiányos helyen játszódik - ellentmondva a szürke közegnek, a szocreál ocsmányságnak (építészetileg értve, természetesen!). Felnőtté érés és első szerelem. Testvérháború nőért-lakásért kedvesen. No és filmek meg zene rogyásig. Ezek a kulcsszavak a könnyen-szellemesen folyó cselekményhez. Az ihletés önéletrajzi, a sztorikat az életből merítették: magától megy, ami egyszer elkezdődött.

Arti (Welker Gábor) meséli végig, szinte kívülállóként a történetet. Kommentálja az eseményeket, kilép a sodorból, emlékeket idéz fel - kíséri a nézőt, filmes trükkökkel segítve. Kerekded epikusság és blöffös lendület váltja egymást. Nem lehet mindig pontosan tudni persze, hogy Arti éppen most éli és meséli a gubancokat vagy csak visszanézi ezeket a biztonságos jövőből. Nem kristálytiszta a narrátor-szál, de a néző mégsem téved el a sztori-szövevényben: úszik előre lassan az árral, kíváncsian.
A tesók, Arti és Nate (Schmied Zoltán) kezdő lökésként a lakáson (kéró, pecó, ahogy tetszik) balhéznak össze, ugyanis anyjuk lelép atléta szeretőjével vidékre és rájuk hagyja a kisebbik lakást is. Valóságos háború indul a kamaszosan zárkózott öcsike (ez Arti) és a nőfaló bulvárújságíró bátyus (ez Nate) között. A fordulatot és a zivatar enyhülését a belevaló biciklis-futár lány hozza, Anna (Bodnár Anna), aki nőies kecsességgel veri miszlikre Nate dédelgetett autóját, csak a mihez tartás végett. Arti beleszeret Annába: indul a szerelmi kavarás, cseszekedés ezerrel. A vége valahol a Casablanca c. film környékén keresendő (tessék újra megnézni), pontosabban annak épp az ellentéte...
Kulcsfigura még az újságosbódé tulajdonosa, Sissi (Elek Ferenc), akinél napilapot soha, de szexlapot mindig lehet venni. Gondoskodó bumfordisággal követi Arti botlásait és ahol tud, segít. Kovács Lajos ismét remekel, mint életlen mozigépész és egyszemélyes polgárőrség azaz Bátyó. Mást mutat meg magából, mint általában szokott. Bölcs öregnek és vagánynak mutatkozik egyszerre.

Szerelmi szocio-komédia a Tesó a javából, bár a szocio oldalt a rendező nem hangsúlyozza agyon, nem rágja a néző szájába, csak megfesti a helyszínt könnyű kézzel. (És könnyű zenével: Up Town Felaz - jegyezzük meg ezt a nevet jobb időkre.) Könnyed a cselekmény vezetése és könnyed a szereplők mozgatása. Összeszokott a társaság, hiszen a színészek nagy része a Merlin Színház Atlantis Társulatának tagja, s színházi munkán érett valódi színésszé. Könnyedek a dialógok és szórakoztatók a poénok. Nem akar a film mélybrutál lenni: a romantika a lényeg, a szerelem a betontengerben. Jó volna azonban kicsit többet megtudni Annáról, a szereplőről és Annáról a színésznőről is, mert a két férfi között rá kevesebb figyelem esett, pedig tartogathat izgalmakat bőven. Welker Gábor és Schmied Zoltán amolyan jóféle filmes páros, messzebbről Stan és Pan, közelebbről Kapa és Pepe lehet a minta. Bárány az egyik, tigris a másik. A közös jeleneteik szellemesen szikráznak, életszerűek, egybe szabottak. Érdemes rájuk figyelni - de nem csak az idétlen pólók meg a felálló haj miatt.