Uwe Bollt aligha kell bemutatni a filmrajongóknak: ő az az 51 éves német rendező, aki 1992 óta gyártja megállás nélkül a csapnivaló filmeket. Közel 25 éves ámokfutását sokan Ed Wood életművéhez hasonlítják, a videojátékosok pedig azért gyűlölik őt, mert az Alone In The Dark, a BloodRayne és a Far Crí miatt a játékadaptáció mára szitokszó, sőt a biztos anyagi bukás szinonimája lett.

Boll nemrég bejelentette: az idei Rampage: President Down című filmje volt az utolsó, visszamegy az iskolapadba, mert a dvd- és bluray-piac 80 százalékos visszaesésével neki már nem éri meg forgatni. Főleg úgy nem, hogy 2005 óta a saját pénzét lapátolja bele egy fekete lyukba (erről persze megoszlanak a vélemények: korábban sokan azzal vádoltál meg Bollt, hogy nagyon is tudatosan ontja a silányságokat, mert Németországban adókedvezmény formájában állami kárpótlás jár a veszteséges német filmek után az alkotóknak).

Boll szerint a President Downt dicsérőket sem érdekelte igazán a filmje, mert ők is inkább a Bosszúállókat nézték. Sőt, a kanadai Metrónak adott interjújában olyan meredek dolgokat is állított, hogy az ő 2013-as Assault on Wall Street című filmjének jobb forgatókönyve volt, mint Oliver Stone Tőzsdecápák-folytatása, a Wall Street 2, csak ő nem tudot leigazolni egy akkora hollywoodi nagymenőt, mint Michael Douglas.

Nagyon nehéz kiválasztani Uwe Boll életművéből a 10 legrosszabb filmet,

hiszen kizárólag rossz és még rosszabb filmjei vannak. Azért megpróbáljuk:

Egyedül a sötétben (2005)

Az Alone in the Dark a '90-es évek egyik legmenőbb horror témájú videojátéka volt, ami ráadásul a világon elsőként ötvözte a 3D környezetet H. P. Lovecraft gótikus rémmeséivel. Míg az eredeti sztori 1924-ben játszódott, egy öreg louisianai kúriában, Uwe Boll modern környezetbe helyezte át Edward Carnbly (Christian Slater) okkult nyomozást. Sajnos nemcsak a levitézlett sztárszínészek (Slater mellett Tara Reid), de a CGI szörnyek is annyira bénák, hogy az már 10 éve is cikinek számított.

BloodRayne - Az igazság árnyékában (2007)

Az azonos című, 2003-as videojátékban Rayne-t, a bögyös dampirlányt irányíthattuk, aki mivel félig ember, félig vámpír, engesztelhetetlen gyűlöletet érez a vérszívók iránt (akárcsak pályatársai, Penge, Harlan Draka meg a többiek). A karaktert a T3 kebelcsodája, Kristanna Loken alakított Bol filmváltozatában, ráadásul a rendező 25 millió dollárért cserébe leigazolta mellé Udo Kiert, Ben Kingsleyt, Michelle Rodriguezt és Mixhael Madsent is. A film természetesen hatalmasat bukott.

A király nevében (2007)

Újabb kosztümös gagyifilm, újabb világsztárokkal. Ezúttal a 2002-es Dungeon Siege című szerepjáték volt az alap, amihez Uwe Boll hozzákanyarított néhány bornírt fantasy klisét,és 60 millió dollárból kifizetett egy seregnyi olyan világsztárt, aki hajlandó volt leégetni magát ebben a marhaságban egy marék apróért. A sztori röviden: a Burt Reynolds vezette Ehb királyságot a gonosz Gallian (Ray Liotta) sanyargatja egy légiónyi félállat harcossal, ám egy konok harcos (Jason Statham) a régi cimborájával (Ron Perlman) és egy varázslóval (John Rhys-Davies) az oldalán leszámol a zsarnokkal.

BloodRayne II: Deliverance (2007)

A BloodRayne és a Dungeon Siege is akkora bukás lett, hogy Uwe Boll már nem tudta egy újabb főszerepre rábeszélni Kristanna Lokent. Így a BloodRayne 2-ben, ami már nem középkori, hanem vadnyugati díszletek közt játszódott, Natassia Malthe alakította a dögös félvámpír vámpírvadászt. A költésgvetés 10 millió dollárra csökkent, és a tizedét sem tudta visszahozni, annyira csapnivaló lett a végeredmény.

Far Cry (2008)

A király nevében bukása után Uwe Boll mindössze 30 millió dollárból forgatta le a 2004-es kultjáték, a Far Cry moziváltozatát. A büdzsé mindössze a szigorú arcú B-kategóriás német akciósztár, Til Schweiger gázsijára futotta, valamint Udo Kier, cameójára, a maradék pedig nem volt elég arra, hogy az eredeti játék helyszínéhez hasonló, trópusi szigeten forgassanak, így Kanadában voltak kénytelenek berendezni a mutánsokkal és szuperkatonákkal teli erdőt.

Blubberella (2011)

Boll a videojátékos témák mellett előszeretettel forgatta le fillérekből az ismert blockbusterek mockbusterét: A 2009-es Becstelen brigantyk paródiája, a Blubberella már csak amiatt is emlékezetes volt, mert ebben saját magára osztotta Hitler szerepét. A sztori amúgy itt nagyjából csak annyi, hogy Blubberella, a túlsúlyos nácivadász domina (Lindsay Hollister) először elszedi a második világháborús német katonák szendvicseit, aztán halomra lövi őket.

BloodRayne: The Third Reich (2011)

Boll 2011-ben nagyon ráizgult a nácimészárlásra, a Blubberella mellé ugyanis 10 millió dollárból összehozta a BloodRayne 3-at is, ezúttal egy stílszerűen a Harmadik Birodalom idején játszódó, röhejes sztorival: az okkult nácik vámpírvérrel akarják halhatatlanná tenni Hitlert, de persze ehhez a félvámpír Rayne-nek is lesz egy-két szava, hiszen pont őt nézték ki donornak. Viszont egy ilyen film évekkel a 2008-as Der goldene Nazivampir von Absam után már senkit sem érdekelt.

A király nevében 2: Két világ (2011)

Uwe Boll az első A király nevében bukása után már nem használhatta a Dungeon Siege nevet, de ez persze nem tartotta vissza attól, hogy folytassa a bénácska fantasy történetét. Erre a filmre már csak 4 millió dollárt tudott összeszedni, így nem tudott a korábbihoz hasonló, színpompás középkori fegyvereket meg páncélokat gründolni, ezért csavart egyet a sztorin: egy kanadai exkatonát dobott át egy időkapun, így az őt alakító Dolph Lundgren simán tudott dzsekiben kalandozni a korábbinál sokkal koszosabb és sötétebb Ehb királyságában, ahol a hazajutásért cserébe meg kellett ölnie egy boszorkányt. 

Zombie Massacre (2013)

Uwe Boll nem teljesen hülye, mindig jó érzékkel nyúlt az épp aktuális zsánerekhez - csak általában egy-két éves késéssel. A 2009-es Zombielanddel és a 2010-es Walking Deaddel feltámadt zombidivatot is csak 2013-ban lovagolta meg egy kliséhegy posztapokaliptikus horrorral, amiben ő alakította az Egyesült Államok elnökét. A rendezést ugyan rábízta a hozzá hasonlóan kutyaütő Luca Boni-Marco Ristori párosra, producerként viszont volt annyi esze, hogy Angliában a szintén 2013-as Z világháború sikere miatt már Apocalypse Z címmel dobja piacra a filmjét.

Zombie Massacre 2: Reich of the Dead (2015)

Boll az első részhez hasonlóan a Zombie Massacre 2-t is producerként jegyzi, a rendezők ezúttal is Luca Boni és Marco Ristori voltak. A sztori lényegében a BloodRayne: The Third Reich újrája, csak itt az okkult nácik nem egy vámpír Hitlerrel, hanem a koncentrációs táborok élőholttá átoperált lakóival akarják megnyerni a második világháborút. Mivel ekkorra már tényleg elfogyott Uwe Boll minden pénze, egyetlen másod- vagy harmadvonalbeli amerikai sztárt sem láthatunk filmben.