Kardos Róbert a Bárka Színházban a társulattal együtt próbálja az Ilja próféta című színdarabot Czajlik József rendezésében. A bemutató december 20-án lesz. 2003 január 24-én mutatják be Pinter drámáját - a Holdfényt - Bérczes László rendezésében. A Hazatérésben, szintén játszik Kardos Róbert. A barátaival készített film - Papsajt címmel - október 31-től már látható a mozikban.
-Lesz attól valaki jó színész, ha megtanul figyelni?
-Fogalmam sincs. Én igyekszem tudatosan tanulni, dolgozni és élni, de nem nagyon megy. A dologban szerepet játszik a tehetség, úgy negyedrészt, a szerencse is negyedrészt. A többi csak munka. Egyébként megpróbálok figyelni, nézek-lesek. De ezt mindenki így csinálja, nem csak a színész, hanem a hídmérnök is. Nyilván ő is úgy dolgozik, hogy először megfigyeli az emberek hídon járási szokásait. Ez egy képesség, amit tényleg nem misztifikálnék túlságosan. A szereplés, a felelősség miatt, a köz előtti szereplést vállalóra is visszahat, ez már a sámánoktól kezdve kiváltság volt. Felnagyítva, eltúlozva kissé a nézőnek ez, fétis. Nekem Robert de Niro simán fétis, de hozzá kell tennem, hogy Roberto Carlos is, akitől mikor megkérdezték, hogyan lehet jól szabadot rúgni - azt felelte - sokat kell gyakorolni. Na, jó, de biztos van valami titka ezen kívül - faggatták tovább. Talán az, hogy mindig a szelepet rúgom - válaszolta. Ugyanezt megkérdezték egy magyar focistától, aki azt felelte, soha nem rúgja a szelepet, mert az kemény.
-De mitől van az, hogy látsz valakit a színpadon, akár háttal - mondjuk meg se mozdul, de nem tudod levenni róla a szemed? Mi az, ami így vonzza az embert?
-Nem tudom megmondani, de most 33 évesen, ha mégis muszáj mondani valamit, szerintem energia, valamilyen energia. Ez jó esetben annyira magához vonzza a nézőt, hogy a játékot valóságként éli meg. Valóság lesz arra a három órára, netán még sokkal tovább. Nekem úgy tűnik most, hogy a hitelesség, az illúzióteremtés képessége az állandó tudatosság, a kívül-belül helyzet. Lehet persze, hogy tíz év múlva már nem ezt gondolom. Azt viszont, a gyakorlat teljesen igazolja, amit Máté Gábortól hallottam, hogy amikor próbál egy társulat, és rendben folyik a munka, akkor az soha nem merül fel komoly problémaként, hogy ki hova álljon, ki kit ne takarjon, ki hogy beszéljen - ott ezek fél mozdulattal megoldódnak. Ha nem, akkor az a dolog már hamvában holt. Sokat gyötörtek a főiskolán azzal, hogy megtanuljak figyelni, mert az elsődleges, a nélkül a néző nem tud mit nézni.
-Van egy jelenet a Hazatérésben, a második felvonás elején, a családi kávézás közben hátul ülsz és nézed a Ruth-ot játszó színésznőt, hosszan és nagyon figyeled.
-Hát, Szabó Mártira nem olyan nehéz figyelni.
-Vele is, és több kollégáddal itt, a Bárkában játszottál először együtt.
-A Kék, kék, kék volt az első darab, amiben itt szerepeltem, Lukáts Andor rendezésében. Vele már volt szerencsém dolgozni - az Ascher Tamás rendezte Vágyban színészként vett részt.
-Akkoriban melyik társulathoz tartoztál?
-Már szabadúszó voltam. A főiskola után Miskolcra mentünk. Kamondy Zoltán vezetésével csináltuk a Csarnok Kultusz Motelt, Horváth Zsuzsával, Hevér Gáborral, Major Melindával, Puskás Tivadarral, Vida Péterrel és alkalmanként a miskolci társulat más tagjaival is. Aztán eljöttünk Miskolcról és Bolygó Kultusz Motelként a Tháliában léptünk fel a Candide-dal, majd szétcsúszott a társulat, és én három évig szabadúszó voltam, 2000-ben játszottam a Vágy-ban, majd a Bárkára szerződtem.
-Ezalatt nyilván sok mindenben részt vettél. Játszottál gyerekdarabban is?
-Persze, azzal kezdtem. '89-ben olvastam egy hirdetést - épp tanítóképzőre jártam - hogy az Arany János Gyermekszínházba stúdióst keresnek. Gondoltam, nagyszerű, majd hangosító leszek, mert már erősen vonzott a színház. Ott aztán Keleti István tanítványa lettem. Sok előadást, filmet néztem meg addigra. Színházba a szüleim vittek, és mivel a Csokonai mozi felett laktunk, oda lejártam. (A Kicsi a kocsi, de erős-t tizenháromszor láttam.)
Most a Csizmás Kandúrral járjuk az országot. Azon kívül játszom a Pál utcai fiúkban, ami ugyan nem gyerek, de ifjúsági előadás.
-Milyen a gyerekközönség?
-Nem szívesen minősíteném a közönséget. (...) De ha mindenképp választ akarsz: változó. Vidéken egész máshogy viselkednek, mint Pesten a belvárosban. A környezet meghatározza az embert. Ennek a generációnak a tv például elsődleges környezete.
-A tv biztos, hogy a közélet része. A színház már kevésbé, ugye?
-Most nincs jelentősége egyetlen előadásnak sem. Persze, néhány embernek fontos. Nekünk - akik csináljuk - nagyon. Az utóbbi pár évben úgy tűnt lesz társadalmi funkciója újra, - mondom ezt most úgy, hogy nem akarok a politikáról beszélni - országszerte születtek olyan előadások, melyeknek eljutott a híre a színházba nem járókhoz is. De most a szórakoztatáson kívül, úgy látom, nincs szerepe a színháznak. Ez keserűen hangzik, de például a Nemzeti Színház többéves szerencsétlen története most bíztató fordulatot vett, és mostantól eggyel több színház lesz, ami jelentős és örömteli.
